Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 7. Az irodalom medialitása
7. AZ IRODALOM MEDIALITÂSA 633 házba vezetik”, ahol rosszalló vagy jóváhagyó tekintetek figyelik a beszélgető csoportokat és az esetlegesen kialakuló párokat. így a színházba járást mint eseményt a látás és a láttatás kettőssége jellemzi.1079 Bártfay az őt érdeklő darabokat feszült figyelemmel követi, erre utalnak az akadémiai páholyban vagy a földszinten fecsegő nézőszomszédokra tett felháborodott megjegyzései, például „[...] együtt menénk színházba, hol nagyon bosszantott, két fiatal ismeretlennek (hihetőn mágnáskák voltak) szüntelen fecsegése.1080 Akkor sem hagyja ott, ha az előadás unalmas, gyenge vagy már többször látta - de jó néhányszor előfordul, hogy általában a második felvonás alatt meglátogat egy közel eső nyilvánosházat. Bártfay egyébként gyakran mozog az előadás közben, egyszer még a karzatra is feltéved, ahol meglepi a szédítő magasság és az éles, vakító világítás.1081 A jegyárakban jelentős a különbség; bár a színház fenntartásának jórészét a páholyok bérlete fedezi, mégis jóval többen ülnek a polgári közönségnek fenntartott, földszinti zárt székekben és az alsóbb néposztályoknak szóló karzati helyeken (teltház esetén 2312 fő a színház befogadóképessége). Bártfay rendszerint a páholyok és a földszinti zártszékek között ingázik.1082 Komolyan bosszankodik, amikor neveltje, a szeles Muki elfelejti teljesíteni a bérletvásárlási megbízását. Ő tartja számon Károlyi páholybérletét is: „A magyar színházi páholynak bérleti ideje letelvén, úgy tartom nem tevék Nagyságod’ szándéka ellen, hogy annak félévi illetményét 425váltó ftban kifizetém, mivel az iránt megszólítatttam - a’ pénzre pedig ott szükségük van.”1083 A színház iránti elkötelezettségen és a szórakozáson kívül Bártfaynak a Magyar Színház olyan hely, ahol igazán otthon érzi magát. Gyakran magával viszi vidéki ismerőseit és családtagjait, a pesti látogatások kötelező esti programpontja mindig a színházlátogatás. Például Raupach1084 Királyleány, mint koldusnő, avagy az élet iskolája1085 című drámáját az irodalomtörténet nem tartja számon, Bártfaynak viszont többször is mély katarzist okoz, hiszen személyes „életdrámáját” véli felfedezni benne: a házasságra kény- szerített, elérhetetlen plátói szerelme szenvedéseit hallja ki belőle, amit sajátos fordulattal így fogalmaz meg: „Lendvayné jutalom játékáúl először adatott: Királyleány mint koldusnő, Raupachtól. A’ darab nagy hatású, ’s megvallom a’ legjobbak közé számítom azt. Szemereék ’s mi hárman a’ 22. számú páholyt vettük ki, ugyan azt, mellyben Vandernach Grófnéval ’s később Matildával voltunk, jobb felől az első emeletben; Muki is oda jött. De hiányzott valaki, a’ kit oda óhajtottam. Sok éleményt talált volna lelke ’s azt hallotta volna a’ színen, a’ mit belsejében már gyakran érzett.”1086 A kortárs színikritika (Vörösmarty, Bajza) igencsak lehúzzák a darabot. Bártfayban valószínűleg épp a kritikákat olvasva érik meg a dacos ítélet: „Nekem ez a’ darab nagyon tetszik akármit beszéljenek az 1079 1839. július 19. 1080 1 839. augusztus 29., 1839. október 7., 1840. június 13. 1081 1839. július 4., 1839. február 6. 1082 1 83 8. november 15. 1083 Bártfay László levele Károlyi Györgynek, 1839. szeptember 26., MÓL 1084 Ernst Solomon Benjámin Raupach (1784-1852) német színműíró. Szentimentális drámái rendkívül népszerűek. A Die Leibeigenen, oder Isidor und Olga (1826) Széchenyi olvasmánya is volt. Viszota, Gr. Széchenyi..., I. m., 3-159. 1085 Bemutatója: Die Königstochter ein Bettlerweib oder Die Schule des Lebens, Berlin, 1835. - Magyarul Deáky Fülöp Sámuel fordításában játszották. 1086 1 838. december 3.
