Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 7. Az irodalom medialitása
7. AZ IRODALOM MEDIALITÁSA 631 Az akciót Földváry Gábor1065 hagyja jóvá, aki még egy előző generáció tagja. Ő volt egyébként a színházépítés szorgalmazója, az intézmény korábbi irányítója, a hűtlenségi perek ellen tiltakozó megyei ellenállás egyik vezető alakja. 1838 tavaszától azonban személyes ambícióit helyezte előtérbe, így elveszítette az ellenzék bizalmát. Bajza Földváry- nak írott válaszával Bártfay teljesen egyetértett.1066 A botrány miatt a lap 1841. január 5-ig szünetelteti Játékszíni krónika című rovatát.1067 Az ítéletben végül pénzbüntetést szabtak ki, lényegesebb azonban, hogy a konfliktusra egyértelműen rávetült az éppen folyó közjogi perek árnya:1068 „A Bajza ellen, Földváry Gábor színházi igazgató által a’ minapi Athenaeumi czikkely ’s vallató-parancs miatt indított pörben ma hozott Simoncsics sur- rog[atus] Alispán Ítéletet - még pedig, a’ mi nevetséges és bosszantó - végítéletet, holott csak az előleges kifogás’ kérdése volt submittálva. - Ime, a’ Fiscus’ törvény-gázló példaadása mi gyönyörűn gyümölcsözik az alsóbb bíróságoknál is.”1069 7.3.3. Viták az igazgatás körül A színház ügyében való összefogás végül is felemásra sikeredett. Bajza magánbeszélgetésben úgy nyilatkozott, hogy azért fogadja el az igazgatói tisztet, hogy „ne más személy kezébe jöjjön az ügy, az intézet, mellyre a kormánynak befolyása vagyon, mert a kormány elenyészteni akarja a Színházat.. .”1070 A fennálló tarthatatlan helyzet okait 1839 októberében a Szózat a pesti Magyar Színház ügyében című röpiratában foglalta össze, amelynek fogalmazványát Bártfaynak is felolvasta, aki pártolta a világos, sarkos megfogalmazásokat: „[...] Vörösmartyhoz tértünkbe, hová Bajza is jött nem sokára, ’s kéziratban lévő, nem sokára elkészülendő munkáját a’ magyar színházról annak állapotja, viszonyai ’s létesíthetése felől, majd egészen fölolvasá előttünk. Sok helyes, igaz nézetet fejt ki; de a’ mit mond, soknak fog fájni. Azonban véleményem szerint jól teszi: mert jobb egyszerre dönteni el a dolgot, mint nyavalyogni, ’s magát hosszas kínlódás köztt lassan süttetni.”1071 A munka valójában nem a professzinális vármegyei elöljárókat, a „hivatalukat csupa becsületből és szívességből vivő” igazgatóválasztmányt tette felelőssé a nehézségekért, akik „[...] gyűlésbe akkor mennek, midőn kedvök jő, midőn jobb mulatságot nem tudnak találni, mert mulatságot ezen foglalatosság is nyújt nekik.”1072 Hangneme valószínűleg sértő lehetett a haza ügyén lelkesen és önfeláldozóan, de szakértelem nélkül dolgozó civileknek, akik elfogultak voltak a szép színésznők iránt és inkább a szórakoztató, zenés darabokra voksoltak, mint az igazi művészetre.1073 1065 Földváry Gábor (1787-1854) 1832-1836 között Pest vármegye alispánja, majd főispáni helytartó. Korábban le akart mondani az alispáni tisztről, ezt azonban csak az 1838. április 30-i közgyűlés fogadta el, de 1837-1840 között is a színházat működtető részvénytársaság feje marad. Később Vas Gereben róla mintázta az Egy alispán (1858) című regényének hősét. Völgyesi, Pest megye..., I. m., 178. 1066 Nyilvánosság, névtelenség, feleletteher. (Néhány szó igazolásul), Athenaeum 1839. február 17., 218; illetve a vita Bajza József által írt zárszava (Még egy szó Munkácsy János 26 hazugságáról). - 1840. február 6. 1067 Kerényi, Pest vármegye..., I. m., 283. 1068 Erre lásd részletesebben az 5. Wesselényi Miklós pere a naplóban (1838. január - 1839. február), című fejezetben. 1069 1839. március 15. 1070 Tresztyánszky Mihály naplója 1837-ből - idézi Kerényi, A főrendi..., I. m., 260. 1071 1839. szeptember 8. 1072 Uo., 141. 1073 1 840. január 12.
