Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 6. Az 1839/40-es országgyűléstől a Kelet Népe-vitáig (1839. június - 1841. december)
586 6. AZ 1839/40-ES ORSZÁGGYŰLÉSTŐL A KELET NÉPEVITÁIG... kapott egyfajta mérsékelt ellenzékiség, amely mindenáron enyhíteni akarta a politikai feszültséget s lassan többségbe is került.709 Bártfay naplóbejegyzései is egyértelműen hasonló álláspontról árulkodnak, liberalizmusa a „sötétség” és az „elszabadult indulatok” ellenszeréül igazi felvilágosult reformokat kíván, legális és nyílt fórumokon.710 6.1.2. Követválasztás Bars és Tolna megyében A fenti, kiegyenlítésre törekvő politikai magatartás azonban minden bizonnyal mélyebb gyökerű. Völgyesi Orsolya Kazinczynak az 1827-es tisztújításra reagáló szövegeit összegyűjtő tanulmánya egy Bártfayéhoz hasonló hozzáállásra világít rá. Megrajzolja az olyan kívülálló értelmiségi pozícióját, aki az események „spectatora, szemlélője”,711 s aki a tömegtől távol, a közéleti szerepvállalásról lemondva bizonyos szkepszissel figyeli az eseményeket. Kazinczy és Bártfay szemlélői helyzetének hasonlóságát műveltségük, neveltetésük, világlátásuk azonossága adja - nem véletlen tehát kölcsönös rokonszenvük. Egyikük sem tolerálja a politikai szélsőségeket. Az indulatos, erőszakos fellépés mind- kettejükben reflexszerűen ugyanazt a történelmi ismeretanyagot hívja elő, melynek szemléltető példái a római köztársaság korában találják meg. Bártfay a követválasztó év márciusában Cicero Philippicáit olvassa, amelyben a polgárháború legközönségesebb, legdurvább, legerőszakosabb jelenetei elevenednek meg.712 Kazinczy az 1825-ös Zemplén megyei követválasztás utáni leveleiben magát a megyei „az Atticus melléknevet viselő Titus Pomponiuséhoz hasonlította, aki a késő császárkori Róma jeles szereplőivel, így például Ciceróval is baráti kapcsolatot tartott fenn, de a napi politikai küzdelmektől távol maradt: »Nékem, minden Atticusi félre-vonúlásom mellett, az minden igyekezetem, hogy a’ tüzet oltsam, a’ hol lehet, és ne gerjesszem, s hogy példám búzdít- son másokat [...].« ;» [...] én, mint eggy második Atticus, semmi félhez nem csatolom magam, ‘s csak nézni szeretem a’ háborgásokat, ‘s capatitatiok s kérések által igyekezni elcsendesítéseken.«713 A megyei korteskedések valóban sokkal viharosabb és botrányosabb módon zajlottak a megyékben, mint Pesten.714 Az 1819-ben hozott, ún. votizációs rendelet,715 amely az eddigi közfelkiáltás helyett összeszámlálással hozott döntést írt elő, nem váltotta be 709 Uo„ 49. 710 „Isten tudja, hol és hogy végződnek ezen viszonyos ingerültség ’s keseredés’ következései. - Kár, kár a dolgokat illy végsőségekre fesziteni. - A’ nemzetnek sok és nagy panaszra van oka - miért tehát annak semmiben igazat nem adni? - De más részről okosabbaknak ’s nyugalmasabb elméjüeknek kellene lenni azoknak, kikre az ország’ boldogsága ’s a’ nép’ ügye-sorsa bizatik. Szenvedelem és tudatlanság szülik a’ legtöbb bajt - ’s vajmi kevés ember tartja azt szeme előtt!” 1839. július 12. 711 Völgyesi Orsolya, Etika és politika. Kazinczy és az 1827-es Zemplén vármegyei tisztújítás. = Ragyogni és munkálni. Kultúratudományi tanulmányok Kazinczy Ferencről, szerk. Debreczeni Attila - Gönczy Mónika, Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2010, 306-315. 7,2 „Azt mondtad, hogy P. Clodiust az én felbujtásomra ölték meg. Vajon mit gondolnának az emberek, ha akkor pusztult volna el, amikor te a fórumon a római nép szeme láttára karddal kergetted végig, s gyilkos szándékod megvalósításában csak az akadályozott meg, hogy egy könyvesbolt feljárójára menekült, s azt eltorlaszolva meghiúsította támadásodat. Hogy fellépésedet helyeseltem, azt bizony nem tagadom, de hogy biztattalak rá, azt te magad sem mondhatod.” Antonius ellen. Második Philippica. Cicero, Philippicák..., 1. m., 143. 713 Völgyesi, Etika..., I. m., 42-43. 714 A barsi és a tolnai korteskedésről, eseményekről lásd még Ferenczi, Deák..., I. m., 104-105. 715 Lásd erről Soós István, Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására” 1810-1821, Levéltári Közlemények 2009, 65-156.
