Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 5. Wesselényi Miklós pere a naplóban (1838. január - 1839. február)
5. WESSELÉNYI MIKLÓS PERE A NAPLÓBAN (1838. JANUÁR - 1839. FEBRUÁR) 577 Wesselényi fogva tartása különleges eljárást igényelt, s az erről való egyeztetés már február eleje óta folyt a Curia és az udvar között. Államfoglyok számára fenntartott börtön ugyanis nem létezett Magyarországon, a megyei fogházak viszont nem tudták volna egészen korlátozni az elítélt kapcsolattartását a politikai élettel. így született meg tehát a döntés, hogy Wesselényit a budai laktanyaépületben helyezzék el. Itt raboskodott egyébként már két éve Kossuth is, és itt lehetett biztositani a nádor által ígért megkülönböztetett bánásmódot: azaz a diétát, az orvosi kezelést és a felolvasást. Wesselényi készült erre a pillanatra. Naplójába 1839. január 4-én, csaknem egy hónappal a történtek előtt a következőket jegyezte: „Minden szenvedésim, s keserűségim mellett annyi szépet, jót és kedveset értem, s oly derült, sőt fényes pontjai vannak életemnek, hogy mindez egy bő tárát alkothatná az édes emlékezetnek: nem is kedvetlen érzés, sőt vidámító, midőn azokat gondolatimmal átfutom, de tartós éldellést nem tudok azokból szívni. Boldog az, aki múlton kérődzni s emlékezetben élni tud. Előttem a múlt, az mi velem történt, s mit tettem, örökké kicsinynek, többnyire silánynak s már birtokomon kívülinek tetszett: a jövőnek volt egyedül előttem cselekvéseimre s tetteimre nézve becse, s annak rajtam kívüli alakulását vágytól jórészt, félelemtől pedig egészen menten vártam: a reménnyel, mit többnyire gyengeség szüleményének és menedéknek tartottam, ritkán cimboráztam. Most midőn a jelen s jövő oly borult, s midőn az utóbbi felett a nem tehetés párája lebeg, midőn nem a halva létei, hanem a halva léteinek szüntelen s milliárdszori érzése áll előttem - most valóban jó lenne ha tudnék a múlt emlékezetével bábként játszani. Minden hihetőség arra mutat, hogy el fognak ítélni. Halált bajosan mondanak ki, de ha mondanak is, fenn elengedik: s ez a rémítő, mert a vérpad előttem koránt sem olyan borzasztó, mint a börtön.”644 Noha már jó ideje közösen mérlegelték a börtönbüntetés letöltésével kapcsolatos lehetőségeket, a nádori kihallgatás Bártfayt is elbizonytalanítja.645 A régóta várt, de valójában soha igazán el nem hitt eseménynek kijáró döbbenettel fogadja a Bártfay-házaspár a börtönbe vonulás hírét. A bizonytalan időre való elválás fájdalmát átszínezi a beteg barát állapotáért való, megalapozott aggodalom. Kettejük között - a nyilvánvaló temperamentumbeli eltérések ellenére - erős a rokonszenv, ezt a kapcsot erősíti Jozefina és Wesselényi érzelmes barátsága, amelynek jegyében Wesselényi a két lánya neveltetését is Bártfayék gondjaira bízza.646 Bártfay bejegyzései ezekben a napokban megváltoznak. Az események rajza mellett előtérbe kerül a párbeszédeket, a modalitást, a hangulatot elevenen visszaadó, jelenetező előadásmód. Példa erre az elítélt és ügyvédjének a vitája a „hivatalos elfogatás” konkrét körülményeiről. Wesselényi azzal érvel, hogy a jogi szabályozást, a társadalmi formákat érintő kérdésekben minden gesztus és lényegtelennek tűnő körülmény fontossá válhat. Magatartása arról árulkodik, hogy bár tudja, csak kevesen vannak jelen, mégis bízik benne, hogy hamarosan az egész politikai közvélemény értesülni fog az ott lezajlott esemény minden részletéről.647 644 Idézi Veress, Fürkészések.I. m., 75. 645 1 839. február 9. 646 1 839. február 9. - Wesselényi leányai, Róza és Katica Bártfayné barátnője, Tänzer Lilla pesti nevelőintézetében nevelkednek. 647 1 839. február 9. - Gosztonyi Miklós valóban tett előkészületet arra, hogy szükség esetén katonai karhatalommal vitesse börtönbe Wesselényit, ha ellenállást tanúsít.
