Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 4. Politikai állásfoglalás a titkár helyzetében
4. POLITIKAI ÁLLÁSFOGLALÁS A TITKÁR HELYZETÉBEN 561 zére, mekkora összeget lehetett erőszakosabban követelni, s milyen eszközökkel lehetett kikényszeríteni egy-egy befizetést. Bártfaynak erre a tevékenységére alig-alig utal a napló. A pénzügyekkel kapcsolatos állandó mérlegelés sokkal jobban kiolvasható a levelezésükből, ahogy az alábbi, azonos napokról szóló két részlet is mutatja.536 „Néhány nap előtt Brünek Director Úr által 11,707 pengő ftot küldtem fel Bécsbe. Ebből 5,500 p. ltot a’ Gróf Trauttmansdorffi haszonbérben fizettetik ott ki: - a többi pedig azon tovább nem halasztható számadások’ kielégítésére; mellyeket múltkor személyesen volt szerencsém előadni, t. i. a’ bécsi tűkör- és linczi szőnyeg-gyárak árjegyzékeire ’s a’ többi. Az 5500 pengőt a’ szentesi váltságipénzből vevém: de oda visszatérítem, mihelyt Orosháza megtéritendi. Méltóságod saját itteni pénztára, bár miként calculálgattam, a’ Gr. Trauttmansdorffi haszonbért nem állíthatta ki; de a pénztárt ki sem pusztíthattam a’ többi folyó költségekre is kívántatik, annyival inkább, mivel az Udvarmester a’ téli szükségre már nagy részint behordatta ’s vágatta a’ tűzifát; ’s mind ezekre mintegy 1500 pengő ftot már kiszedett Július alatt.”537 A kettejük magánszférájára való utalás egyébként feltűnően ritka a naplóban. A bizalmas témákról való beszélgetés igen kivételes eseménynek számíthatott, s mindig Károlyi kezdeményezte.538 Előfordult, hogy Bártfayn keresztül üzent feleségének, jobban mondva mintegy titkárát kérte meg, hogy vegye rá a grófnőt, „de minden erőltetés nélkül”, hogy kísérje el őt nagykárolyi birtokai bejárására, „ha egészségesnek érzi magát és kedve vagyon ezen utat velem megtenni.”539 A naplóból észrevehetően „hiányzik” a férje karrierjét lelkesen támogató és közéleti aktivitásával a korabeli női szerepeket bátran átlépő Károlyiné portréja.540 Ennek az a valószínűsíthető magyarázata, hogy időközben a házastársak érzelmileg eltávolodtak egymástól, magánéletük egyre formálisabb keretek között folyt, sok volt a hivatalos külön útjuk, a grófné pedig gyakran ment egyedül vidékre vagy külföldre pihenni. Bárt- fay egyáltalán nem vett részt a palota keddi, nyitott fogadónapjain,541 de más estélyeken sem. Nyilvánvaló, hogy ekkor még nincs szoros kapcsolat az arisztokrata társas élet és a polgári szalonok között. És Bártfay szigorú polgári időbeosztás szerint él, csatlakozva Kossuth nyíltan megvallott averziójához: „komoly kedélyünk nem barátja az éjvigalmaknak.”542 A titkár függő helyzetéből eredő kiszolgáltatottságát nagyban enyhíthette, hogy a gróf kitüntető figyelemmel bánt vele: határozott kívánsága volt például, hogy az 1838-as 536 „26d: péntek. - Reggel Brünek jött hozzám ’s itt vala lOig. [...] 27d; szombat. - A’ pénzt készitém össze (11,707 pengő ftot); Írtam Schmidnek Bécsbe ’s a’ kifizetendő árjegyzékekkel együtt összecsinálám. [...] Estve felé Brünekhez vivém a’ pénzt, ki holnap gőzhajón utazik Pozsony, Bécs, Ischl felé, ’s Nyugtatványt vevék tőle.” 1839. július 26-27. 537 Bártfay László levele Károlyi Györgynek, 1839. augusztus 1., MÓL 538 1 840. március 17. ,,A’ Gróf azt mondá, midőn reggel nála valék, hogy a’ Grófné’ egészsége felől megnyugtató hirt kapott. - Én azt sem tudám, mondom hogy baja lett volna. - Volt bizony, feleié: mult vasárnap azt hittük, hogy abortizál; ’s nem is szabad lesz egy pár hónapig kocsira ülnie; gyalog hintóbán kell magát hordatnia. Ollyanok az asszonyok úgymond; egyik a’ másikát rontja: csak mindig biztatták ismerősei hogy tánczoljon, - ámbár 5ik hónapja hogy terhes. - A grófné május 2-án „idétlen”, koraszülött gyermeket hoz a világra.” 539 Károlyi György levele Bártfay Lászlónak, 1839. október 8., MÓL 540 Erre lásd részletesebben a 2. A Bártfay-diárium sajátosságai című fejezetben (2.2.3. A rekonstrukció korlátái, hiányzó részek a naplóban). 541 Károlyiné estélyeiről a korszakban lásd Petichevich Horváth Lázár, Salon-élet, Pesti Hírlap 1841. április 10., 239. 542 Pajkossy Gábor, Kossuth Lajos, Új Mandátum, Budapest, 1998,40.
