Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 4. Politikai állásfoglalás a titkár helyzetében
4. POLITIKAI ÁLLÁSFOGLALÁS A TITKÁR HELYZETÉBEN 531 zik Széchenyi nevezetes beszédéről334 amelynek hatására Ráday Gedeon és társai perbefogási ügyében a közgyűlés elhatározza, felkéri a királyt, „említett hazánkfiai ellen indított kereseteket kegyelmesen” szüntesse meg.335 Az ellenzék elégedetlen a „gyáva” felirattal.336 Toldy Ferenc titkos jelentése ezzel szemben úgy értékelte, hogy Széchenyi beszéde példamutató volt, „arra hívott fel, hogy a kormányzat nélkül semmire se megyünk, és hová vezet, ha az ellentéteket mélyítjük, ahelyett, hogy hozzá közelednénk.”337 A fenti történésekkel párhuzamosan kapta meg Wesselényi az ítéletet az ellene folyó hosszan húzódó eljárásban, pere ugyanis a „derekas” szakaszba338 lépett. Politikai átrendeződés veszi kezdetét. Óvatosabbá válnak a megnyilatkozások, „gyávaságszülte elnémulás”339 következik, a közélet szereplői pedig már a következő országgyűlésre koncentrálnak,340 „az ellenzék ha csak átmenetileg is, de szervezetlenné vált.”341 A cezúrát jelentő pesti árvíz után nyáron hal meg Kölcsey,342 következő tavasszal pedig bebörtönzik Wesselényit.343 Barátai elvesztése biztos eszmei támaszaitól fosztja meg Bártfayt, aktivitása csökken, és átmenetileg távolabb kerül az ellenzéki politika világától. Erősödő szkepszissel kommentálja az 1839/40-es országgyűlés - elsősorban taktikai lépésekre, nehezen átlátható háttérakciókra épülő - harcait, a kormány és az ellenzék között kialakuló, egymás akcióit ellehetetlenítő, állóháborúvá fajuló küzdelmet, a kompromisszumos győzelmet.344 A felsorolt tényezők tükrében érthetőek Bártfaynak a reformellenzék lépéseire vonatkozó, lehangolt megjegyzései.345 Érveit az általános erkölcsi szempontok mellett bizonyára a korábbi, személyes tapasztalatok is befolyásolják. Barátja, Kölcsey hasonló gondolatokat fogalmazott meg 1832/36-os országgyűlési naplójában: jogosnak érzi a törvényes rend felrúgása miatti indulatokat és elkeseredést, ugyanakkor önkritikusan, malíciával utal az ellenzéki józanság hiányára. Nyilvánvaló, hogy önmagában egy kormányzati intézkedés lehet jó és lehet káros, rosszabb, hogy „az oppositio illy nagy része dicsőséget keres az örökös gáncsban és ellenküzdésben.”346 A napló indulásakor, 1838-ban, Bártfay lakása egyértelműen tanácskozó helyszín. De másutt is részt vesz az ellenzék egységes álláspontját kidolgozó titkos találkozókon, többek között a naplóban is rögzített füredi megbeszélésen, ahol jelen volt Vörösmarty Mihály, Benyovszky Péter, Salamon Lajos, Fiath Ferenc, Stuller Ferenc és Hajnik Károly 334 „Ma hallám, hogy a’ tegnapi gyűlésben Gr[óf]. Széchenyi lelkesen beszélt.” 1838. január 16. 335 Pajkossy, A kormányzati..., I. m., 714. 336 Vörös Antal ugyanezt érzékeli Kölcseyt tájékoztatva: „Bizonyos lesz, hogy a gyáva felírás jó sükert nem nye- rend, mert abban puszta kegyelemnél több nem kéretett [...] E gyűlés olyan volt, milyet több évek alatt - még a nádor elnöksége alatt sem láttam e megyében.” Vörös Antal válasza Kölcsey március 25-i levelére, Kölcsey, Levelezés, I. m., 297. 337 Pajkossy, Toldy..., I. m., 188-189. 338 Lásd az 5.3. Wesselényi Miklós pere a naplóban (1838. január - 1839. február); 3.3.3.3. Az ítéletet közvetlenül megelőző időszak eseményei (1838. január - március) című fejezetekben. 339 Wesselényi levele Kölcsey Ferencnek a január 15-i Pest megyei közgyűlésről. 1838. február 5. Ugyanezt erősítik meg a közgyűlésről készült titkosrendőri jelentések, amelyek szerint a „hallgatóság a tanácskozás alatt illedelmesen viselkedett, a vita a megfelelő hangnemben zajlott.” Pajkossy, A kormányzati..., I. m., 178. 340 Völgyesi, Pest megye..., I. m., 178. 341 A pesti közhangulatról szóló titkosrendőri jelentéseket összegzi Uo. 342 Lásd a 8.3.2. Kölcsey és Szemere című fejezetben. 343 Lásd a 3.3.3.9. Börtönbe vonulás (1839. február 9.) című fejezetben. 344 Lásd a 6.1. Az 1839/40-es országgyűlés (1839. június - 1840. április) című fejezetben. 345 1839. július 12. 346 Országgyűlési napló, I. m., 16.
