Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 3. A naplóíró: Bártfay László
526 3. A NAPLÓÍRÓ: BÁRTFAY LÁSZLÓ tette”,310 igaz, nem adta fel egészen irodalmi ambícióit. Ennek egyik jele például, hogy a külföldön utazgató Toldyhoz jambusokban írott verses episztolát intéz,311 amire az Vö- rösmartyn keresztül enyhe iróniával hárítja el a megfelelő „irodalmi” választ. Cserébe ugyanakkor lelkesen tesz hitet a Bártfay-ház hangulata és Bártfayné utánozhatatlan fánkjai mellett: „Bártfaynak nem [írtam], mert ámbár nem tartozom az Ihlettek közzé, még sem akartam rosszabb lenni nálánál, ’s készültem versben válaszolni én is, csak hogy időm’ szűke miatt mindég készültem, készülök ’s tudja isten mikor jutok hozzá: addig is mondjon minden szépet neki ’s a’ mi tisztelt barátnénknak, az ő hitvesének ’s ennek mondja-meg, hogy itt olly jó fánkot nem sütnek mint ő. Megengedem Helmeczynek, hogy távollétemben az én portiómat ő eméssze-meg. Istenem! Ha köztetek lehetnék, édes, édes barátim! Melly szép estvéket töltöttünk együtt! Én, a’ merre jártam, mindenütt jól, sok helyen pedig felette jól fogadtattam, de nem volt pillanat, mellyben hozzátok visz- sza ne kívánkoztam volna!”312 Toldy leveleiben reálisan méri fel, hogy Bártfaytól komoly, elmélyült munkát kívánó irodalmi művet már aligha várhat: „Stettner, mint eddig semmit sem csinált, úgy ezután sem fog semmit sem csinálni; Bártfay, Helmeczy hasonlóképp.313 [...] Stettner vagy inkább Bártfay is csinálhatna valamit, mondd neki, hogy könnyű munka, s nem kívánja, hogy az ember magát összeszedje.”314 Bártfay generációja számára még nem húzódott merev határvonal az irodalmi életben az írást hivatásuknak tekintő, abból élő értelmiségiek és a laikus, kedvtelésből írogató „amatőrök” között. „A tanulmány reá nézve csak önmívelés és pihenés volt”315 - írja róla Toldy, s ezt maga Bártfay is megerősíti leveleiben: „Mi történik a Literatori világban? - Ki tudná a’ szellemek-országát feltárni! ’S én emberese?! - Kit béres-munka ’s úri-dolog földhet csatol, néha sáron-vizen- is megjártat izzadásig?! - én csak akkor kapok fel egy kis életre, ha másoktól gerjedhetek, ’s mindannyiszor meg kell fájdulnom lelkemben önmagámon.”316 Kisebb dolgozatait a Tudományos Gyűjteményben tette közzé, lefordította Tacitus Agricolăját, írt vígjátékot, útirajzokat, egy hosszabb beszámolót a pesti árvízről; jogi és történelmi munkákon dolgozott.317 Mindezek a művek azonban csak a kortársak emlékezetében maradtak fenn, mivel Bártfay iratai elpusztultak az 1838-as árvízben. Bártfay az 1830-as években az irodalmi élet intézményeinek működtetését tekintette tényleges feladatának, s abban szervezői, közvetítői szerepet vállalt. 1831-ben az Akadémia történeti osztályának levelező tagjává választották. Igazán fontos és szigorú következetességgel ellátott tisztsége az 1832-től ellátott pénzügyi ellenőri funkció. 1831-ben - mint Kisfaludy Károly közeli barátja - természetesen aktív tagja lesz az író „emlékére és munkáira ügyelő” társaságnak. Károlyi György az országgyűlést előkészítő megyei operátumok készülését kíséri figyelemmel, bár aktívan nem kapcsolódik bele a vitákba. Valószínűleg ennek az érdeklő310 Toldy, Irodalmi..., I. m.y 11. 311 „Minek Bártfaynak az a versben írás? írj neki prózában.” Bajza József levele Toldy Ferencnek, 1829. december 10. Bajza József..., I. m., s. a. r. Oltványi, 481. 3,2 Toldy Ferenc levele Vörösmarty Mihálynak, 1829. november 12., VMÖM Levelezés, I—II., s. a. r. Brisits Frigyes, Akadémiai, Budapest, 1965, 244-245. 313 Bajza József levele Toldy Ferencnek, 1829. november 15., Bajza József..., I. m., s. a. r. Oltványi, 477. 314 Toldy Ferenc levele Bajza Józsefnek, 1830. május 29., Uo., 501. 315 Toldy, Irodalmi..., I. m., 11. 316 Kölcsey, Levelezés..., I. m., 204. 317 Bártfay naplójába számos regény- és novellatémát feljegyez. 1838. január 25.
