Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 3. A naplóíró: Bártfay László
522 3. A NAPLÓÍRÓ: BÁRTFAY LÁSZLÓ e részben is figyelmét, ’s fenn szóval olvastatott magának velem. - Szinte látom magam még most is, miként vonakodtam, pirultam, ’s ő mint bátorított ’s dicsért, midőn legel- sőbben Wieland Musarionát kezdém tördelni. - így éltem két esztendeig az ő mindennapi társaságában, szívesség, jótevő lelkes ápolás ’s megkülönböztetés között első kiléptemmel a világba, - egy igen kedves, nékem örökké felejthetetlen szakasza életemnek, melly jövendőmre a legnagyobb befolyással vala. Ügy érzem, ott nyilt meg nékem a legszelídebb és tisztább fényben a’ Való, a Szép, a’ Jó ’s lelki állapotomat,’s ennek fejléseit valamikor leírjam, ha hozzá erőm-szóm volna. Ott szállottak reám, (- bocsánat illy kifejezésekért! -) arany álmok, ’s ott érzettem ki első költéseimet.”281 A múltba visszatekintő szöveg 1828- ban készült, ekkor Bártfay már majd tíz éve a Károlyiak titkára és két éve vette feleségül a fenti szövegben emlegetett hölgyet, az 1824-ban megözvegyült, vele közel egykorú nagy- nénjét, Gosztonyiné Mauks Jozefinát. Ez a kapcsolat az előkelő nevelésű, igen művelt, arisztokrata és értelmiségi körökkel érintkező, a kassai, eperjesi, újhelyi társaságban magabiztosan mozgó asszony és az energikus, fogékony fiatalember között már a kezdetektől több puszta szerelmi viszonynál és az „ifjúkor arany ábrándjainál”. Gosztonyi Istvánék könyvtára és Jozefina segítségnyújtása meghatározza Bártfay szellemi tájékozódásának irányát: „Verseken kívül, mellyek nem sokat érnek, fordítottam is, jelesebben Schiller Fies- kojából több jeleneteket, de abba hagytam. írtam vígjátékot is, ’s egy Tragoedia’ gondolatát fogtam fel Vesselényi Ferencz Nádor idejéből, de ez csak feltételben maradott. Mathissen után egy-két verset szabadon forditám, vagy is inkább utánozám, de ennek sincs semmi érdeme. - Wielandból sokat olvastam akkor, igen szép kiadásban lévén az meg a háznál (a’ Goeschené, úgy tetszik 179.-ki velinre, latin betűkkel 8 ban). Utána Klop- stock Messiását, - Goethét, Faustnál kezdve, ’s különös esetből éppen Nagy Pénteken- Szombaton, valamint Tassot Pünkösdkor, ’s igy különösen reám lett hatással. Wilhelm Meistert őszkor.”282 Az olvasmányoknál talán még fontosabb, hogy Jozefina kezdi el kiépíteni számára azokat az ösvényeket, amelyek a magyar irodalom legfontosabb figuráival kötik majd össze. Kazinczy írja például Kis Jánosnak 1821 decemberében: „Minap eggy igen érdemes Asszonyságnak juték ismeretségébe, ki németesen neveltetett, és a’ ki az én írásaim által leve Magyarnyelvű magyarrá - Direktor Gosztonyiné. Ennek egy Bártfay nevű rokona van, s ez testi-lelki jóbarátja a te fiadnak.283 Beszéllé, mit köszönhet, Bártfay László a te fiad társalkodásának, és ezt úgy festé, mint a szeretetre legméltóbb ifjút. Alig várom, hogy Pestre mehessek, s a két barátomat a szívemre szoríthassam.”284 A levél szövegéből kitűnik, Jozefina kiváló kapcsolatteremtő képességekkel rendelkezett. Bártfay a baráti viszony megerősítésére már 1822-ben, egy nagybátyjánál tett utazása alkalmával tisztelgő látogatást tesz az éppen nagybeteg Kazinczynál és neki ajánlja A tavaszban című szonettjét.285 281 Jenei László, I. m., 6. 282 Uo., 6-7. 283 Uo., 7. A Barátomnak című szonettjét eredetileg Kis Lajosnak, az író fiának emlékkönyvébe írta mellékletként, egy esti táj rajza mellé 1818-ban. 284 Kazinczy Ferenc levele Kis Jánosnak, 1821. december 5. Kazinczy Ferenc levelei, XVII, s. a. r. Váczy János, MTA, 1907, 574. 285 Aurora 1822/1, 67. Eredeti ajánlása a Toldy Ferenchez írott levél szerint: „Horvát Istvánnak felserkenésére dalol Vándorfy.” (Jenei László, I. m., 8.) Két kézirata az Kazinczy Ferenc kötetes iratai között az MTA Könyvtárának kéziratárában. (K 603 113. f. - „Vándorffy / igaz nevén Bártfay László” rájegyzéssel”. Uo., 142. f. - aláírás nélkül)
