Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 3. A naplóíró: Bártfay László
514 3. A NAPLÓÍRÓ: BÁRT FAY LÁSZLÓ és a gesztusok egyénítő ereje; a kommunikáció, a baráti viszonyok, a megélhetés, a miliő, az életkörülmények. A szalon szerepe itt a társas munkálkodás kereteinek biztosítása - ezt segíti a maga módján a kiterjedt levelezés is az írók és a közönség kapcsolatának, a nyilvánosságnak, az értelmiségivé válásnak a terepe. „Vörösmartynak, Bajzának és Toldynak meglehetősen eltérő az ízlése, a vérmérséklete, alkotói tehetsége és elkötelezettsége is származás, vallás és kulturális örökség tekintetében. Mindez azonban - egy ideig - nem akadályozza meg őket abban, hogy vállvetve - ki-ki a maga eszközeivel harcoljanak az irodalmi élet polgárosításáért, az írói-szerkesztői jogokért, a liberalizmus térhódításáért: az új értékrendért, új irodalomért és tudományosságért.”229 Fábri felhívja a figyelmet a nők irányította irodalmi szalonok lehetséges német mintáira,230 melyek hangulata, keretei, témái, gesztusrendszerei közelíthettek a Bártfay-szalo- néhoz.231 A szalon fogalmának meghatározását nem bízza formai jegyekre: „Nem fennköltségről, nem intellektuális erőről van szó elsősorban, hanem arról a sajátos képességről, amit a szalon fejleszt ki, s amely a társaságot úgy szolgálja, hogy közben önmagát egyre tökéletesíti. Kialakítja a beszélgetésnek és magatartásnak azt a könnyedségét és csiszoltságát, amelynek célja kettős: egyfelől hozzásegít hétköznapi önmagunk átlénye- gítéséhez, másfelől megteremti ehhez - másokkal együtt és mások számára is - a lehetőséget, a kereteket is.”232 Vagyis a kommunikációs formák kerülnek a figyelem középpontjába, a szalon milyenségének, „európaiságának” mércéjévé a társalgás színvonalát teszi: „Karacséknál is, Vitkovics Teodórájának házában is a társaság elsősorban nem a nők kedvéért gyűlt össze, a nők sem itt, sem ott intellektuális vonzerőt nemigen képviselnek. A művelt és szellemes társalgásnak azt a művészetét, amelyet a berlini, jénai, szentpétervári, párizsi szalonok dámái birtokoltak, a pesti irodalmi társaságokban hiába keressük. A csevegés, ez a mindenestül városi műfaj idegen még a pesti hölgyektől, s ezért a társasági tónus vagy nehézkes és okoskodó, vagy pedig gyermeteg és csacsogó volt.”233 Ennek megfelelően - bár a nők szerepét Toldyhoz hasonlóan központinak láttatja a szalonéletben - mégis egészen másban látja Bártfayné jelentőségét. „Mauks Josephine egész lényét, ízlését és műveltségét, életelveit és magatartását a nemesi és polgári, az aufkléris- ta-szentimentális és a romantikus-biedermeieres lelkűiét és ízlés közötti sajátos átmenet jellemzi. Csakis ez tehette őt képessé arra, hogy [...] sajátos átérző képessége és finom tapintata révén megkísérelje a kor, a fölfogás és az ízlés korlátái miatt egymással szemben állókban a megértés és a türelem szellemét felkelteni. [...] Ez az ő irodalomtörténe- tileg is jelentős egyedülálló teljesítménye.”234 Fábri Anna könyvének is fontos alakja Bártfay László, hiszen a műben elbeszélt történet a század első felének jelen időben való megjelenítésére vállalkozik - szemben az irodalomtörténeti hagyomány műcentrikusságával. Az aktuális, az informális, az élet229 Uo., 492. 230 Uo., 124-141. Caroline Schlegel, Henriette Herz, Ráhel Levin és Caroline Pichler szalonját mutatja be. 231 „A testvériség, a szeretet, a barátság érzéseit olykor kissé talán teátrálisan nyilvánították ki; sokszor talán túl határozottan fejeződött ki kiválasztottságuk, kiválóságuk, erkölcsi fensőbbségük tudata, s ezek itt e körben fontosabbnak látszottak irodalmi ízlésnél és filozófiai felkészültségnél [...] Persze a fesztelenséget sem kell itt francia értelemben elgondolni: csupán a társasági korlátok fellazítását kell ezen értenünk: egy új etikett, egy új forma kialakítását, amelyben évszázados előítéletek halványulnak el.” Uo., 132-133. 232 Uo., 366-367. 233 Uo., 365. 234 Uo., 537. - Lásd még a 7.2. Eszmecsere, véleményalkotás című fejezetet.
