Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 2. A Bártfay-diárium sajátosságai
2. A BÄRTFAY-DIÄRIUM SAJÁTOSSÁGAI 487 foglaló feljegyzés is praktikus okokkal indokolja a naplóírást.70 Valószínűleg szerepet játszott a jelen napló megkezdésében, hogy ezekben a hónapokban egy, a személyes élet- körülményeit érintő, súlyos érzelmi viharokat okozó változást él át: kényszerű elszakadást nevelt lányától, akihez kölcsönös, gyengéd vonzalom köti. Az írás talán az elválás, a távolság, a vágyakozás, a magány élményének befogadását, feldolgozását könnyíti meg, a kapcsolat folyamatos fenntartásának illúzióját nyújtja, a belső rend visszaállítását is szolgálja.71 Bártfay ebben az időszakban - hiszen ébredésének pillanatától késő estig emberekkel van körülvéve - tudatosan keresi az egyedüllét, a magányos séták, az ábrándozás, a levél- vagy a naplóírás óráit. Ezek a pillanatok lelki felüdülést, a magával való társalkodás örömét, a többiekétől elkülönülő, saját szabályok szerint működő világ létrehozásának lehetőségét adják meg neki. A sokféle feladat, követelmény, elvárás szorításában élő ember szuverenitásának hangsúlyozása is a naplóírás aktusa. 2.2. A KÖVETKEZTETÉSEK MÓDSZEREIRŐL A tematikus fejezetek (4-13.) célja, hogy segítsék a hozzáférést a bejegyzések szövegéhez, támpontot adjanak az értelmezéshez, illetve felhívják a figyelmet Bártfay naplójának rétegeire és sokirányú használhatóságára. A most közzétett szöveg új szempontokat adhat a korszak iránt érdeklődők számára, kiaknázatlan lehetőségekre világít rá - például a színház- és intézmény-, a mentalitástörténet vagy a gazdaságtörténet terén; adatai ütköztethetők lesznek a más forráscsoportok alapján levonható következtetésekkel. A fejezetek a magánnapló szűk, sajátos perspektíváját jelenítik meg, hangsúlyozva, hogy megállapításai bizonyos pontokon elszakadnak a korról való hagyományos történeti tudástól és talán a konvencionális várakozásoktól is: Kölcsey vagy Vörösmarty - mint szereplők - ebben a szövegben nem országos hírű költőkként vannak jelen, hanem támogatásra szoruló barátokként. Széchenyi, Kossuth alakja magától értetődően elmosódott, lényegesen kevesebbet tudunk meg a közélet szereplőiről, mint Bártfay közvetlen családtagjairól, ismerőseiről - tehát a velük kapcsolatos bejegyzések több információt kívánnak. Figyelmet érdemelnek a „hiányzó” események: például Bártfay bejegyzéséből kiderül ugyan, hogy színházban volt a Bánk bán bemutatójának estéjén - de a darabról, sok más mára már elfeledettel szemben - nem jegyez föl semmit.72 Ez az aránytalanság az értelmezés kiindulópontja: feltételezi az egyes történeti szintek relatív önállóságát és egyenrangúságát.73 70 A naplók lezárásáról, félbeszakadásáról lásd Philippe Leieune, Hogyan végződnek a naplók? = Uő., Önéletírás, élettörténet, napló, L ’Harmattan, Budapest, 2003, 210-221. - Vö. 1841. december 2. 71 1839. január 30. és január 31. 72 Széchenyi szintén ott van az előadáson: „Bánk bán. - Felfoghatatlan, hogy a kormány hogy engedhet ilyen esz- telenséget játszani. - Rossz, veszedelmes tendencia.” Széchenyi István, Napló, vál., s. a. r. Oltványi Ambrus, Osiris, Budapest, 2002, 790. 73 A megközelítés némileg rokon a „léptékváltás” fogalmával, amely az egyes részletek elkülönítését és felnagyítását tartja gyümölcsözőnek. Jacques Revel, A mikroszintű vizsgálat és a társadalmi jelenségek konstruálása = Társadalomtörténet másképp. A francia társadalomtörténet új útjai a kilencvenes években, szerk. Czoh Gábor - Sonkoly Gábor, Csokonai, Debrecen, 2000,51-71. Ehhez Gyáni Gábor megállapítása: „A személyesség tehát egyszerre erénye és korlátja e forrásoknak, amelyek találó megfogalmazás szerint csupa triviális dolgot közölnek fontos emberekről és fontos dolgokat tudatnak velünk triviális emberekről.” Gyáni, Emlékezet és oral history, I. m., 138.
