Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 1. A szövegkiadásról
1. A SZÖVEGKIADÁSRÓL Bártfay László naplóinak kéziratát az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára,1 nagy terjedelmű magánlevelezését, jegyzeteit több közgyűjtemény őrzi (Magyar Országos Levéltár, MTA Könyvtár Kézirattára, Petőfi Irodalmi Múzeum, Ráday Gyűjtemény és Könyvtár Kézirattárának Szemere-tára). 1838-1841 közötti feljegyzéseit rendszerint három hónapos időtartamot felölelő, keményfedelű füzetekbe írta. Jenei Ferenc válogatásában már megjelentek belőle szemelvények 1969-ben,2 de a napló teljes szövege először csak most olvasható. Bártfay tiszta, rendezett, szinte javítás nélküli kézírását betűhíven közöljük. A modernizálás és emendálás nélküli, betűhív szövegkiadás mellett azért döntöttünk, mert Bártfay helyesírási, nyelvhelyességi normái meglepően következetesek, és jórészt megegyeznek az 1832-es akadémiai szabályzatéval; betűhív naplószövege így - egyben - az új helyesírási szabályzat példaszövegeként is forgatható. Bártfayt egyébként a helyesírással kapcsolatos elvi viták nemigen érdekelték.3 „Tiszta tollú”, biztos nyelvérzékű fogalmazónak tartotta magát, hivatása révén többféle hivatalos műfajban volt járatos. Nyelvhelyességi, helyesírási kérdésekben elégedett volt a szabályozott(lan)sággal, naplója változó szóalakjai a megfogalmazás, a lejegyzés spontaneitását tükrözik. A kiadásban megőriztük a szöveg napi-havi-éves tagolását és írásképét, kivéve a napló lapszámozását, mivel azt nyilvánvalóan egy kézirattári munkatárs vezette rá a lapokra. Az íráskép őrzi ugyan régies jellegét - meghagytuk például a cz-s formulát, az aposztrófot és a szókezdő nagybetűt -, a szöveg mégis jól olvasható, folyamatossága egyenletes, csak a lábjegyzetek és néhol Bártfay aláhúzott kiemelései (ezeket aláhúzással jelöltük) terhelik. A íráskép eredeti formájától - a könnyebb olvashatóság miatt - csupán a következő esetekben tértünk el, s a ma használatos ábécéhez igazítottuk a következő, rendszerint rövidítésekben használt betűket illetve számokat: i - 1, y - y, f - r, sch - sch, gy - gy, ű - u, d - d, g - g. A Bártfay által alkalmazott grafikus jeleket ezek esetében nem igyekeztünk formailag visszaadni. Hasonlóképp nem jeleztük a korszakban szokásos kis- és nagybetű közötti, átmeneti betűnagyságot. Nem jeleztük és nem emendáltuk az elmaradt ékezeteket, a tolihibákat, az eltérő módon vagy következetlenül írt névalakokat, és az esetlegesen hiányzó központozást sem tüntettük fel külön jegyzetben. A néhány esetben előforduló, átírt, de jól olvasható szókezdeteket, betűjavításokat külön szövegkritikai OSZK Kézirattára (A továbbiakban OSZK Kt.) Quart. Hung. 1122.1-XI. sz. Bártfay László naplójából, I—II, s. a. r., bev. Jenei Ferenc, Petőfi Irodalmi Múzeum - Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, 1969. - A második kötet tartalmazza Bártfay teljes, azaz 1849-1851 közötti feljegyzéseit. Ennek eredeti kézirata az Országos Levéltár Károlyi-levéltárában található: P 414,7. fiók, Lad. 8. 3. jelzet alatt; másolata: OSZK Kt. Föl. Hung. 2230/III; Kölcseyhez írott leveinek xeroxmásolata a Ráday Könyvtár Sze- mere-tárában. Vö. a napló 1840. október 30-i bejegyzésével.
