Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - Szalay Adriana: A művészetek közegszerű működése
86 SZAI.AY ADRIANA és megmutatkozás” kettősségéről van szó.'9 Egy olyan esztétikai effektusról, amely a századforduló íróinál különös jelentőséggel bír. Bár számos irodalmi példa volna még, befejezésül Gulácsy Lajos művészeti elmélkedését idézem: „Művészetem nem a pozitív látás kifejezése, törekvésem sohasem oda irányul, hogy a természetben látott tárgyakat leábrázoljam. Mindég a vonalak és színek harmonikus összerezgését keresem, a látott dolgokból magamnak alkotott képzet lehető legtökéletesebb visszaadására törekszem, azt lehetne mondani, hogy nem is előállítok, de teremtek. [...] Saját énemnek egy részét helyezem dolgaimba. [...] Kerestem módokat a kifejezésre. A látottakból konzekvenciákat vontam le, igyekeztem hol egyik, hol másik kifejezési módot megérteni és összehasonlítási módokat tenni. Jobban érdekelt a hogyan, mint a mi. Nem néztem, hogy ez vagy az a kép mit ábrázol, nem érdekelt a tárgya soha, mindig inkább az a hang, mely a dolgokból kiárad, az a nagy általános harmónia, mely egy műnek értéket tud kölcsönözni. [...] a művészet a természetben elrejtve látszó egyszerű, de fennkölt magasztos lényegnek feltárása, ismertetése, másokkal való megértetése. Ezen lényeget kell a művésznek éreznie s feltüntetnie.”20 Újra Gulácsyt idézve, a Blanka című írásából: Milyen különös hang ez, mintha az őstermészet kiáltó szava lenne - szólt Blanka. Igen - szóltam én —, a tenger és az erdő beszélgetnek a fénysugárral, mely némán hallgatja az ősi dalokat, látod, ezt kell a piktornak vászonra dobni. Nem az erdő fáit, nem a tengerhullámokat, nem a világosságot, hanem azt a dallamot, mely kiárad az őstermészet hatalmas melléből. [...] - Nem értelek - szólt Blanka -, a dal hangokat követel és a színek hangot soha nem adnak. [...] - Igazán? - szóltam. [...] Nagy zenészek ki tudták érezni a dalból a színeket, és nagy festők a színek dallamát értették meg. [...] A fül a hangok dalát fogja fel, a szem a színek dalát, az érzékek központjába, az agyban az öntudat levonja az érzelmi hatást és értelmezi azt.”21 Ide kapcsolható A Hét 1891/13-as számában Munkácsy Kálmán Elkésett napsugár című novellája. Csobády Lajos költő és filozófus széttépi
