Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)

TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - Cséve Anna: Lirizálódás mint összművészeti jelenség a századfordulón. A Ködlovagok világa

I.IRIZÁLÓDÁS MINT ÖSSZMŰVÉSZET1 Jl'.l-F.NSÉG A SZÁZADEORDUI-ÓN

63

A kék lovag, a lovon ülő lovas alakja Fáy Dezső Papírszeletek című vázlatkönyvében számos ceruzás, városi figurákról készült tanulmányrajz között áll, a rajzokat kísérő Fáy-bejegyzések („éjszaka lovagja”, „magányos lovas”) a századok távlatát, a történelmi nézőpontot kávéházi estékre, hétköznapi eseményekre redukálja. Ugyanakkor a korszakjelölő „ködlovag” kifejezés Krúdy Gyulától ered.’1' Amikor később az irodalomtörténet-írás Krúdy írásművészetéhez kapcsolja, és visszamenőleg ködlovagoknak nevezi a premodern írónemzedéket, valójában az írók sorsát, egyéniségét és a hozzájuk sok tekintetben közel álló Krúdy-hősöknek a személyiségjegyeit olvassa össze.“1 A kifejezés először Ambrus Zoltán Cervantes- esszéjében fordul elő: „Don Quijote az örök ember, mégpedig az örök embernek jobbik része, ennek minden ábrándjával, minden vágyával, örök illúzióival, örök csalódásaival, örök balsorsával.”61 A „ködlovagok” azoknak az alkotóknak a jelölője, akik életművének kulcsa a lírai érzékenység,62 akik a személyiséget védő belső világ megnyitása érdekében olyan újszerű, színekkel, hangokkal játszó formamegoldásokat kerestek, amelyekre elődeik és kortársaik műveiben nem volt példa. A ködlovagság egy korszakot jelölő szellemi magatartás szinonimája lett.

_ 1 Salona, jún. 15. 1901. MednyáN’SZKY László, Naplója, szerk. BreS'IYÁNSZKY Ilona, Budapest, Képző- művészeti Alap, 1960, 73.

_ 2 Kis, könyvjelző méretű tusrajz felirata. A szív, tus, toll, karton, Gödöllő, Nagy Sándor-ház. Idézi GELLER Katalin, Mester, hol lakói? Nagy Sándor művészete, Budapest, Balassi, 2003, 33.

_ 3 Idézi NÉMETH Lajos, Modem magyar művészet, Budapest, Kossuth, 1968, 14.

_ 4 Ambrus Zoltán Horovitz Lipótról. [Ambrus Zoltán] Masque, Képzőművészet: Az ezredik év Szalonja, A Hét, 1896/1. 345.

_ 5 Tóth Béla Réti Istvánról. [TÓTH Béla] Ják, A Műcsarnokban, A Hét, 1893/11, 354.

_ 6 Tóth Béla Feszty Árpádról. Uo.

_ 7 Ambrus Zoltán Balzacról. AMBRUS Zoltán, Balzac = UŐ, Vezető elmék: Irodalmi karcolatok, Budapest, Révai, 1913, 20.

_ 8 Gozsdu Elek Mednyánszky Lászlóról. GOZSDU Elek, A tavaszi képkiállítás, A Hét, 1904/1, 224.

_ 9 Ignotus Bródy Sándorról. IGNOTUS, Regénytárgyak, A Hét, 1892/44, 705.

_ 10 Nagy Sándor önmagáról. Nagy Sándor, A művész, A Kéve könyve, 1929. december. 35-40.

_ 11 Tábori Róbert Thury Zoltánról. TÁBORI Róbert, Asszonyok: Thury Zoltán színdarabja a Nemzeti Színházban, 1900. = HORVÁTH Zoltán: A magyar századforduló. A második reformnemzedék története