Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - Bednanics Gábor: Impresszió, kép, szókép: Képzőművészet és költészet párbeszéde a századfordulón
IMPRESSZIÓ, KÉP, SZÓKÉP 23 kiemeli. A fogalmiság azonban nem alkalmazható maradéktalanul a képi világra: „Sokszor halljuk ugyanis, hogy egy kép vagy szobor azért nagyszabású és azért remek, mert világosan kifejez egy történelmi, irodalmi, politikai, vallásos vagy bölcseleti eszmét. A kép vagy szobor minden egyéb elemét együttesen technikának szokták nevezni s ezt a technikát bizonyos alacsonyabb rangba sorozzák: megtanulható mesterségbeli feladat. Akik így gondolkoznak, azok kissé megakadnak fejtegetéseikben, mihelyt tájképről esik szó. Az ilyen súlyos esetekben rendesen a »hangulat«, a »heroikus vonás«, a merész »realizmus« s más hervadt jelzők kerülnek sorra, de ezek rendesen semmi bizonyosat, semmi határozottat nem mondó kifejezések s csak arra szolgálnak, hogy az elvéhez ragaszkodó szigorú teoretikust pillanatnyi zavarából látszólag kimentsék.”16 Jóllehet Lyka Károly megtagadja a nyelvi leírás lehetőségét Mednyánszky műveinek befogadásától, a verbalitást nem tudja nélkülözni, írásában olyan narratív megoldásokat alkalmaz, amelyek mintegy rekonstruálják az alkotás folyamán a festőt érő ingereket, illetve azok szubjektív impresszióit. Ez viszont az irodalom technikája, amelyet a művészetkritikus afféle külsődleges interpretánsként száműzni igyekszik, hogy az ikonikus elemeket hozza előtérbe a festészet autentikus megközelítéséhez: „A festő a jelenségek vizsgálásánál, szemléleténél nem úgy gondolkodik, mint [...] a költő és semmiesetre sem fogja ugyanazt kifejezni akarni, amit a költő. Ha ez a beszéd kifejezési eszközével dolgozik, úgy amaz a festés kifejezési eszközeit használja. S mindjárt a természetadta jelenség megfigyelésénél eltér az útjok: ami a költőnél a szó, a fogalom, az a festőnél a szín, a forma, a vonal stb. Tehát azt, amit e jelenség megírásánál eszmének neveznek, nem találhatjuk meg e jelenség megfestésénél. Egy egész világ választja el e két teremtő lelket egymástól. Amit az írónál logikának, gondolkodásbeli törvénynek nevezünk: tehát a fogalmak helyes egybeilleszté- sét, azt a festőnél merőn más formában találjuk meg: nála a logika színek, formák, valőrök, tónusok, vonalak helyes egybeillesztéséből áll. Lehet
