Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)

TANULMÁNYOK - KÖDLOVAGOK - Kardeván Lapis Gergely: Versengő valóságok koncepciója a századvégi művészregényekben

187

„Kerestem módokat a kifejezésre... Jobban érdekelt a hogyan, mint a mi... Művészetet tanítani vagy tanulni nem lehet. Ez nem pálya, ez élet. - Aki mint pályát tekinti, elveszett ember.

Sokszor hallottam mondani, mily nehéz ennek vagy annak a kivitele. Magamban mosolyogtam. Nekem csak játék, kellemes játék, telve káprázatokkal... Kinek nincsenek ily önkívületei, az nem művész. Művész teljesen normális nem lehet. Csapongó fantáziája ne tűrjön sablonokat, szabadon, befolyásolatlanul alkossa műveit... Részemró'l nem alakulhatott másképpen művészi hitvallásom, mint ahogyan kifejlődött a telki benyomások hatásától folytonosan tápot nyerve." Gulácsy Lajos: Művészetem, 1900-as évek

„...az elbeszélő' művészet valódi súlya (...) nem azon van, amit mondunk, és ami alapjában véve igen véges, hanem azon, hogy hogyan mondjuk, ami viszont végtelen."

Színi Gyula: A mese „alkonya", 1908

„A művészetben annyi igazság van, ahány ember... A művészetben kivétel nélkül minden irány jogosult. Ezt az örök igazságot, csakis ezt hirdeti az a művészi forradalom, amelyet szecessziónak neveznek.”

Ignotus: Még egyszer a szecesszióról, 1899

„A (mi) lényegtelen.

Csak a (hogyan) a lényeges.

Mindaz, amit magán- és közérdekből tesznek az emberek... voltaképp mindegy.

Azonban a hogyan, melynek módjára mindezt teszik az emberek, igenis lényeges..."

Mednyánszky László: Napló, 1898