Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)

TANULMÁNYOK - KÖDLOVAGOK - Kardeván Lapis Gergely: Versengő valóságok koncepciója a századvégi művészregényekben

171

„A kép így beszélt, a zene azt susogta fülembe: »Hideg és fehér itt minden. Fehéren jövünk a világra, fagyos az élet és fehér. Fehér a klastrom apácáinak köntöse, fehér a bérmálásra öltött ruha, fehér az első' báli öltöny s a virág színe. Fehér a menyasszony-fátyol, fehér a nászéj nyoszolyájának gyolcsa, fehér a keresztelő párna, fehér lesz a szemfedőnk is. Fehéren ébredünk új életre, s akkor ezt a keringőt dúdoljuk majd ilyen lelkiállapotban, fehér szárnyakkal az - örökkévalóságig.«"

Justh Zsigmond: Páris elemei, 1889

„Körülnéztem, és ekkor az egyik betorkolló utcában megvillant valami fehér: egy kámzsás és csuklyás ember fehérsége. A temetési menet ekkor fordult be egy kis keresztutcába. Hirtelen utána eredtem.

De a keresgélő emberek hirtelensége: az álom meg az ébredés közt veszteglés -, egy vad föllüktetés és utána elernyedés és dobogó szívvel hallgatódzás. Elkéstem, mint annyiszor: a menet eltűnt, mint a varázslat, csak gyönge tömjénszag érzett utána."

Elek Artúr: llária, 1910

„Olykor meg az utcai ablakon jelenik meg egy fehér kísértet. Sápadt arccal, orvul közeledik a hold, s amint világot szór a szobába, most holdvilágos rémület tölti el. Itt megvilágít egy gubbasztó szörnyeteget: hiába tudja, hogy az a nagy karosszék - hátha mégsem az. Ott meg egy fehér búsuló asszonyra esik a fénye, amint arccal leborul a kerevetre. Valami lepedő vagy házi pongyola, mégis emberi alak, s egy kis rémüldöző' figyelemmel hallja a zokogását is."

Kóbor Tamás: Éjjel, 1913