Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)

TANULMÁNYOK - KÖDLOVAGOK - Kardeván Lapis Gergely: Versengő valóságok koncepciója a századvégi művészregényekben

169

..látom őket szemtől szembe, s rossz óráimban, ha tükörbe nézek,

mintha onnan is egy ilyen kivert legény nézne rám végtelen szomorúsággal... Hat lépésről megismerem őket sebhelyes nyakukról, gyanakvó szemükről s ajkukat torzító keserű mosolyukról... Ők azok, akiknek kék a szemük alja és szemölcsös az ujja..., akiknek távozásán mindenki megkönnyebbülten sóhajt föl... Ijesztő a sunyi, zavart, dühvei elegy vigyorgásuk...”

Ignotus: Kivert emberek, 1895

„Látom, és nem tudok benne hinni. A múlt, mely megtörtént, nyomát hagyta lelkemen, oly lehetetlenül mesés, mintha koboldok és démonok intézték volna. Nincs alatta biztos talaj, ködös pára a légköre, ingovány az alapja."

Kóbor Tamás: Hoffmann meséi. A névtelen, 1897

„Ezzel szemben a köd vagy mindenfajta sugártörés a pozitívumból a szellemi felé tartó átmenetnek tekintendő.

A napvilág az anyagot szivárványszínekre bontja és ezáltal mintegy anyagtalanná varázsolja.

Ugyanez a hatása a ködnek is."

Mednyánszky László: Napló, 1896. január 1.