Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - KÖDLOVAGOK - Kardeván Lapis Gergely: Versengő valóságok koncepciója a századvégi művészregényekben
138 KAROLVÁN LAPIS GERGELY határsértés persze nem hagyja érintetlenül a narráció szintjét sem: az olvasó az analógia elve alapján könnyen magára vonatkoztathatja valóság és fikció fölcserélhetőségének példázatát. Justh tehát ars poétikus művészregényében jut el az esztéta modernség alapvető ismeretelméleti fordulatáig, melyben annak esztétikája is gyökerezik: nincs kitüntetett valóság, egyenrangú és egytől egyig megalkotott valóságok sokaságában élünk. Az első magyar művészregény a műfaj egy negyedik formai variánsát valósítja meg a századvégen, melyhez indokolt Esterházy Pétertől és Szegedy-Maszák Mihálytól az „önmagát író regény” elnevezést kölcsönözni. Míg Zolánál a festmény vizuális jelrendszere reflektálódott a regény nyelvi jelrendszerében (vagyis „rendszerközti idézettel” állunk szemben),35 Justh regényében, minthogy témája magának a regénynek a megszületése, a reflexió önreflexióvá alakul. (A beágyazott műalkotás médiumának különbözősége két értelmezői szempontrendszer, a narratológia és az intermediális kultúrakutatás metszetében helyezi el a művészregény problémáját.36) A századvégi művészregények a regény fikcionált valósága mellé egy második, azzal versengő valóságot építenek, és ez a műalkotás mibenlétére való reflexió változatos lehetőségeit teremti meg. Ebben az értelemben - vélekedik Bodnár György - „a művészregények vetették föl először a posztmodern dilemmáját, s építették fel egyúttal önmagukat e felvetésből.”37 Az esztétista művészregény fontos szerepet játszik abban a szemléleti fordulatban is, mely a művészet részint platóni eredetű, részint a természettudományos világkép sugallta másodlagos (harmadlagos) ontológiai, illetve ismeretelméleti státusza helyébe a modernség ismeretelméletének egymással egyenrangú és minden esetben megalkotott valóságait állította. Olyannyira, hogy Zmegac Wilde fordított miméziselméletében Proust közvetlen előzményét látja.38 E fiktív második valóságot a regényekben minden esetben egy műalkotás képviseli; a regénybeli műalkotás és a regény világának versengése a fin de siede művészregényeinek fő szerkezeti elvét jelenti. Az esztétizmus sajátos problémája így a századvégi művészregény négy szerkezeti típusát hozta létre: az esztétaregény, a mű a műben szerkezetű regény, a hasonmásregény és az önmagát író regény változatait.
