Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - KÖDLOVAGOK - Kardeván Lapis Gergely: Versengő valóságok koncepciója a századvégi művészregényekben
128 KAROLVÁN LAPIS GERGELY amikor a hegeli klasszikus művészeti forma bomlásnak indul. Mint írja: „amikor művészet és élet egysége szétszakad, a művész többé nem érzi magáénak a környezete felkínálta életformákat, s így öntudatra ébred”'. Ezt a kiválást a 18. századra teszi, midőn az utánzáselv a teremtéselvnek vagy a zseni új esztétikájának adja át a helyét. Marcuse felfogásában tehát művészet és polgári élet romantikus ellentétéből születik meg a művészregény műfaja, mely nem más, írja, mint „a művész nagyszabású kísérlete ezen kettősség feloldására”.2 Híres könyvében, Az európai regény történeti poétikájában Viktor Zmegac is a német romantika és a művészettematika összefonódására hívja fel a figyelmet Wackenroder 1797-es regénye kapcsán (Herzensergießungen eines kunstliebenden Klosterbruders). Az általában a német romantika nyitányának tartott regény „műalkotásokról és általános esztétikai kérdésekről szóló elmélkedések gyűjteménye. A romantika - írja Zmegac - ezzel olyan mozgalomként tűnik föl, melynek érdeklődése elsősorban a modern művészeti tradíciók értelmezésére, a művészi alkotás egy általános filozófiájára és a művész modern társadalombeli helyzetének kijelölésére irányult.”3 Rüdiger Safranski nemrég magyarul is megjelent kiváló könyvében (Romantika. Egy német ajfér, 2010) az egész romantikus mozgalomra nézve döntő pillanatnak tartja, amikor Schiller a francia forradalom sokkoló tapasztalatára az emberiség esztétikai nevelésének programjával válaszol (Levelek az ember esztétikai neveléséről, 1794). A művészet és a kultúra nemcsak léleknemesítő csecsebecse, hanem mindenekelőtt játék, olyan játék, amely emberlétünk lényegét hozza felszínre, ,,[m]ert hogy egyszerre kimondjam végre - írja Schiller a tizenötödik levélben -, az ember csak akkor játszik, amikor a szó teljes jelentésében ember, és csak akkor egészen ember, amikor játszik”.4 A homo ludens kultúrantropológiai tézisét ott találjuk majd a kora modernek fegyvertárában is, amikor a szűk horizontú pozitivista emberképpel veszik föl a harcot. Az angol meghatározásokban, mint mondtam, inkább az életrajziság jegye dominál. J. A. Cuddon Irodalomelméleti szótárának meghatározásában a művészregény „olyan regény, mely a főszereplő művész alkotói kiteljesedését követi nyomon gyerekkorától művészi beérkezéséig, illetve érett korszakában”; a meghatározás modelljéül mintha Goethe Wilhelm Meister tanulóévei című regénye szolgált volna.3 Northrop Frye-nál a különbség
