Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - KÖDLOVAGOK - Dancsecs Ildikó: A „látvány” poétikája a századforduló novellisztikájában (Gozsdu Elek: Őszi eső)
120 DANCSKCS ILDIKÓ jelenüket, hanem a környezet szcenikus leírásával a metaforák olyan hálózatát alkotja meg, amely magyarázat helyett csupán csak sejteti a szereplők belső világát és cselekedeteik motivációját. Az eső - amely a novella alapszituációjának megteremtéséért felel - az első említéstől kezdve emberi tulajdonságokkal ruházódik fel: a szomorú, bús, kegyetlen jelzők váltakoznak: „Szomorú, borús, októberi nap ez a mai”; „Esős, hideg, bús őszi nap”; „kegyetlen, hideg eső” stb. Míg sok más esetben a naturális világ ruházódik fel emberi tulajdonságokkal, itt egy másfajta katakrézis- ről is szó van: a külső világ jellemzői a szubjektum szituációjára vonatkoznak, és ez reflexióra késztet. Mint Dobos István írja, Gozsdu legtöbb novellájára igaz „a lefokozott cselekmény, állóképszerű helyzetrajza az állandóság, a mozdulatlanság, az időtlenség, az örök egyformaság”21, amely ez esetben az eső szüntelen, monoton esésével kerül párhuzamba. Vissza-visszatér az egyhangú eső látszólag motiválatlan közbeszúrása a szüzsé rendjébe. Az, hogy a környezet leírása miként vonatkozik jelenlegi diszpozíciójuk mellett egész házasságuk történetére, az csak a szövegegész viszonylatában válik érthetővé. Az eső leírása ugyanis nemcsak az „alaphangulat” megteremtéséért felel, hanem a leírás jelzői permanensen a férj személyével kerülnek kapcsolatba. Az első szín, amely megjelenik a novellában, a szürke-. „A születése napját, a csontos, szürkefejű férjén kívül alig tudta valaki [kiemelések tőlem: D. I.]”. Egy mondattal később pedig azt olvashatjuk: „az a kicsi égbolt, amit a nehéz selyemfüggönyök között lát, szürke”. Az eső következő két említése: „esős, hideg, bús őszi nap”, „hideg, ködös, bús őszi nap”. A szövegben a kiemelt kifejezésekhez több szinten is hozzákapcsolódik Géza alakja. Egy alkalommal Gézáról azt olvassuk: kellemes, élcelő, hideg ember; továbbá a szürkefejű és az ősz is kapcsolatba kerülnek. A szöveg metaforikus szintjén tehát nem egyszerűen a külvilág nyomasztó hangulata telepszik rá Lili gondolataira, hanem a férj attribútumait magán viselő vizuális, nyelvi tér szinte elborítja Lilit, lassan azonosul azokkal. Az élet a férjével mind nyomasztóbb számára. Ez az azonosulás először csak az őszi eső hangulatának fokozatos átvételében nyilvánul meg - levert lesz, sírni szeretne -, majd a novella végén a párbeszédben idomul a férj beszédstílusához és hangulatához is. A. férj és az eső összekapcsolása adja a szöveg alapmetaforáját, és ez alakítja ki következetesen a novella egységes, metaforikus szövegvilágát.
