Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - KÖDLOVAGOK - Dancsecs Ildikó: A „látvány” poétikája a századforduló novellisztikájában (Gozsdu Elek: Őszi eső)
113 — Dancsecs Ildikó A „LÁTVÁNY" POÉTIKÁJA A SZÁZADFORDULÓ NOVELLISZTIKÁJÁBAN (GOZSDU ELEK: ŐSZI ESŐ) Az alábbiakban Gozsdu Elek Őszi eső című novelláját kívánom interpretálni, azért, hogy segítségével árnyalt képet kaphassunk a századforduló novellisztikájának egyes jellemző jegyeiről, rövid betekintést nyerve abba, hogy milyen szemléled, poétikai és formanyelvi váltás érhető tetten ennek a sokáig elszigeteltségben tartott korszaknak a novellairodalmában. Az elemzésnek kettős igénye van, de mindkettő a címben megjelölt - hangsúlyosan idézőjelbe tett - „látvány” problematikájából indul ki. Egyfelől azt kívántam megvizsgálni, hogy a 19. század második felében uralkodó (egyik) domináns stílusirányzat, az impresszionizmus stílusjegyei - amelyek természetesen a festészetben érhetőek leginkább tetten -, milyen stilisztikai és strukturális elemek által ragadhatóak meg egy nyelvi alkotásban, és melyek azok a mediális lehetőségek, melyek által ez realizálódni képes. Ezek azok a momentumok, amelyek a századvégi rövidpróza különösen erős atmosz- férájú és jellegzetes hangulatokkal telített szövegvilágát megteremtik. Másfelől pedig a külvilág ilyenfajta megjelenítése, egy sajátos nyelvi tér létrehozása, és ezen keresztül a lélek rezdüléseinek árnyalása, poétikai - elbeszéléstechnikai (újító) jelentőséggel bírnak, és ez talán még fontosabb lehet számunkra. Bár az elsődleges szempontunk, azaz az impresszionizmus irodalmi megnyilvánulása a századfordulón, jó ideig termékenynek bizonyult a recepciótörténetben - így a szakirodalma mennyiségében jelentősebbnek látszik ezek az elemzések jobbára a stílustörténeti kutatás és a nyelvészet, a stilisztika körein belül mozogtak. A szövegek narratív elemzése azonban egy olyan - irodalomelméletileg talán adekvátabb - értelmezési horizontot nyithat meg, amely még pontosabban mutathat rá a századforduló novellisztikájának prózapoétikai eljárásaira, sőt, újításaira. Ez a megközelítés idézőjelbe teszi a „látvány” fogalmát, és így árnyaltabb képet adhat a magyar prózatörténet e jelentős állomásáról, amely kezdeményezi azt a specifikus narrációs technikát - azaz a metafora alakzata
