Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - KÖDLOVAGOK - Eisemann György: Fantasztikum és médium (Cholnoky Viktor: Olivér lovag)
FANTASZTIKUM ÉS MÉDIUM 107 közegében ugyanakkor nemcsak az ösztönkésztetés testiségének mediális kiszolgáltatottságával játszik el, hanem az elfojtás mechanizmusára is utal a Lovagh(!) nevű férfinál. Babits Mihály novellája ezzel az ember és a gép viszonyát mint az ember totális mechanizálódását, vagyis az általa teremtett médiumoktól meghódítottságát mutatja fel. (A hierarchia e megfordulása számos kommersz mű alapötlete az ezredfordulón.) A tézissel, hogy a tudattalan: nyelv, köztudottan Lacan alakította tovább Freud elgondolását. De hogy a tudattalan olyan nyelv, melynek elfojtását vagy megszólalását a médiumai befolyásolják, sőt, meghatározzák, még kevéssé vizsgált aspektusa az irodalomnak. A fentiek nyomán átlátható, a fantasztikus irodalom és poétikája főleg azért lehet a romantika és a modernitás egyik fontos reprezentánsa az ezredforduló olvasója számára - Poe-tól és Hoffmanntól Gogolon és Maupassant-on át Kafkáig és Borgesig -, mert elsőrendűen utal a nyelvi jelentéseknek és archiváltságuknak a 19. századtól kezdve gyors ütemben változó, az érzékelésmódoktól, az érzékelésmód technikai feltételeitől függő karakterére és használhatóságára. Újra csak bizonyítván, hogy a (művészi) nyelv történetisége nem írható le mediális vonatkozású történetiségének akceptálása nélkül. Többek között a modern irodalom formatanának egyik alapeleme - a beszédnek (a cselekmény „hogyanjának”) előtérbe kerülése a sztorival szemben - azáltal érvényesülhet, hogy az egyik médiumban értelmezhetetlen, oktalan esemény egy másik közegben oksági összefüggésbe kerül. A babona például, freudi magyarázata szerint, nem pusztán az oktalan összefüggések tévhite, ellenkezőleg: a kísérteties lelki történések olyan belső-rejtett determinációjának kifejeződése, mely az adott hétköznapi szinten átláthatatlan.20 Vagyis a mediális áthelyeződés - mint poétikainyelvi aktivitás - új narratívát teremthet, mivel a fikciót új oksági rendbe állíthatja. Az elbeszélésnek az olvasót izgalomban tartó pragmatikája így terjedhet ki a történet szintaxisára. Cholnoky Viktor novellájának elbeszélője továbbá olyan metapozíció- ban marad, mely mindvégig képes kezelni, egymáshoz viszonyítani (megkülönböztetni) az általa elbeszélt érzékelésmódokat. Lőkös molnár víziójának örvénye nem vonja magába a közvetítő narrátor perspektíváját. A modernitás alakulástörténete azonban e téren a metapozíciók feloldódásának
