Turnai Tímea: Táncszerelem. Iparművészet és színház Gombár Judit pályaképében - Szcenika 6. (Budapest, 2019)

Tervezői életút, pályakép: „Színház, a szerelmetes szakma"

végig a Nagykörúton, a Margit hídon ért utol bennünket a hír, hogy Gerő elvtárs betiltotta a felvonulást. Mintha gát szakadt volna át, úgy özön- löttünk tovább. Majdnem agyonnyomtak a Bem-szobornál. Majd vissza Pestre, a Petőfi-szoborhoz. A Sztálin-szobrot több ezren visszafojtott lélegzettel figyelték, ahogy lassan megingott, majd arccal előre lebukott. Garas Dezső [Gombár Judit osztálytársa, első férje] felállított egy autó hűtőjére, onnan néztem végig. Szobrok, életünk szimbólumai, melyek életre kelnek; felmagasztaltatnak vagy ledöntetnek. Embertömegek, mámor. Nem folytatom, a szabadság napjait, a történelmet éltük. Megélni gyönyörűség volt, a legnagyobb, ami valaha embernek megadathat. Gáli Jóska [Gáli József 1981-ben elhunyt író, műfordító az 1956-os eseményekről szóló, Szabadság-hegy című dráma szerzője] jó barátunk volt, összejártunk. Ez a fiatalon hajlott hátú, csontsovány, sokdioptriás szemüveggel látó zsidófiú megjárta Auschwitz-t, majd a megtorlás börtönét. 1957-ben halálra ítélték; őt, akit a halál szemmel láthatóan már rég kinézett magának. Két fogsága között járt a Főiskolára, írt, többek között Szabadság-hegy című drámáját, melynek premierjén már majdnem kitört a forradalom. Ő fogalmazta meg és a Magyar Rádió erkélyéről felolvasta a követeléseket. Már ugyancsak lőttek, mikor a csökkent látásúak ártatlanságával járt-kelt a sokadalomban. Az általa szervezett parlamenti nőtüntetést azért éltem túl, mert elkéstem, és mire odaértem, beszorultam egy segítő szovjet tank mögé. Halottak feküdtek össze-vissza az egész téren. De ki tudja megfejteni, miért: agyamban egy földön fekvő, kinyílt aktatáska képe maradt meg legélesebben. Dum-dum golyó találhatta el, mert a kezében lévő barna vekni is szétrobbant. Erre a szétlőtt kenyérdarabra emlékezve még ma is elsírom magam. Közben színész-statisztaként, Lorca Vérnászbéli öltözékemet nem szerettem, otthon másikat rajzoltam helyette, talán így kezdődött a jelmeztervezés iránti vonzódásom. Aztán csak úgy magamnak és szerepeimnek elkezdtem ruhákat tervezni. Jó vadakat. Kéket zölddel kombináltam meg lilával. Szúnyoghálóval merevített szoknyák, merész dekoltázsok. Abban a lódenkabátos korban nagyon merésznek éreztem magam. Még adtam a színészetnek egy évet; leszerződtem Kecskemétre”.

19