Turnai Tímea: Táncszerelem. Iparművészet és színház Gombár Judit pályaképében - Szcenika 6. (Budapest, 2019)

Táncszínház a Budapest Sportcsarnokban: Izzó planéták; Jézus, az ember fia

magam is tervezhettem 1977-ben az Erkel Színházban. Tudtam, hogy Béjart tánctörténelmet írt ezzel a művével, mikor mellőzte a spanyolos elemeket, a múlt századi negédességet, és először mutatta meg balettszínpadon a szexualitás nyers erejét. Szóval ellene voltam a tervezett győri változatnak, de látva Iván hajthatatlanságát, beszálltam a létrehozás folyamatába. Az alapötletem az volt, hogy a Zor- ba, a görög özvegyének megkövezési jelenetéből induljunk ki. Adva egy központi női figura, akit a közösség sugárzó érzékisége miatt annyira gyűlöl, hogy megöli. Mikor már folytak a próbák Győrben, éreztem, hogy a falusi környezetre utaló jegyeket ideje levetni, de nem tudtam, hogyan? Megint az áldott véletlen és megérzéseim segítettek. A Vágy szerepét játszó Ladányi Andreán eredetileg ugyanolyan hosszú szoknya volt, mint a többieken. Ültem a próbán, néztem a csaknem kész táncot, mikor egyszerre Andreáról leesett a szoknya. Ő megállás nélkül tovább táncolt, csaknem csupaszon. Azonnal rádöbbentem; megvan a megoldás! A táncos kidolgozott meztelen testével képes fogalmak láthatóvá tételére. Ladányi Andrea izgalmas alkatával maga volt a megtestesült érzékiség; a vágy. így a lecsupaszított tánc-dresszekkel az emberi test vonalaira helyezte a hangsúlyt. Más módon is segítenem kellett a produkciót, mivel a zene rövidnek bizonyult a koreográfiához. Házi feladatnak kaptam, hogy találjak ki valamit. A zenét ismerve csak előjáték jöhetett szóba. Ültem otthon és törtem a fejem, de hiába. Az a szokásom, hogy ha nem megy a munka, képes újságokat és reprodukciókat nézek.

Az emberi test vonalait hangsúlyozó, nyitott hátú táncdresszek, Maurice Ravel: Bolero, hat fekete párnak tervezett jelmez rajza, koreográfia Markó Iván, Győri Balett, művészeti vezető Markó Iván Kossuth-díjas, Érdemes művész, 1983. Felújítás 1988-ban, a Ravel-estben.

Lelőhely: PIM-OSZMI/ szcenikai gyűjtemény 2017.171.1-2.

103