Gulyás Gabriella - H. Bagó Ilona (szerk.): A kezdet a egésznek a fele - Múzeumpedagógiai füzetek 1. (Budapest, 2010)

Esszék

AZ IRODALMI EMLÉKHÁZAK MENEDZSELÉSÉRŐL

2. A KULTURÁLIS KERESLET VÁLTOZÁSAIRA VÁLASZOLNI LEHET

Látni fogjuk, hogy a közönség mint olyan megváltozott; az emlékházak közönsége is. Az iskolás csoportok látszólag ugyanazok. De az iskolák most már a Nemzeti alaptanterv, a helyi tantervek szerint szervezik oktatási és nevelési tevékenységüket, a gyerekek pedig egyre inkább az iskolán kívüli forrásokból szerzik be felnőtt koruk tudását. A családi meghatározottság mellett első helyen áll ezek közt a televízió a maga oktató és a maga butító műsoraival, szükségszerű kozmopolitizmusával. Manapság már az internet használata is mindennapi tevékenységgé vált, virtuális közösségeket és virtuális valóságot kínál. Mindez sokszor összeegyeztethetetlen avval, amire az emlékházak létrejöttek. Az iskolások száma egyre csökken, egyre nő viszont a nyugdíjasok aránya a társadalmon belül. Nekik más - hagyományosabb - igényeik vannak, de ők sem elégednek már meg egy régi kiállítás szövegeinek olvasgatásával, hanem a személyes törődésnek örülnek. Az anyagi korlátokat nehezebben hárítják el. Az aktív kereső korú látogatók, turisták igényei is jelentősen megváltoztak, mint láttuk.

Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Egy emlékház, vagy az emlékházak együttesen, többféle választ is adhatnak. Elfogadhatják, hogy egy egyre szűkülő kör igényeit elégítik ki, és átadhatják magukat a lassú agóniának. Vagy körülnézhetnek, és kereshetik új helyüket az új helyzetben. Ennek egyik módja a stratégiai tervezés. Megpróbálhatják fejleszteni az emlékházat, felújítani, ami rászorul, felújítani a kiállításokat, programokat szervezni és megszervezni hozzá a résztvevőket is. Ebben a fejlesztésben segíthet a marketing szemlélet és a marketing gyakorlata. Nagyobb fejlesztésekhez nagyobb támogatás szükséges, ezt ma már bonyolultabb pályázatokkal lehet elnyerni. Ebben a projektmódszer ismerete segít, a kivitelezésben pedig a projektmenedzsment gyakorlása szükséges. Ez a gondolatmenet kapcsolja össze a következő fejezeteket. Miután az utóbbi időben elég általánossá vált, hogy a pályáztatási formák a projekt rendszerű tervezést és munkamódszert részesítik előnyben, erre részletesebben térünk ki.

S hogy mindez másvalaki dolga volna, nem az emlékház gondnokáé, a polgármesteré, az irodalomtörténészé? Ha van más, aki megtegye, akkor rendben van. Akkor is jó érteni, hogy mit, miért, hogyan csinál. Ha pedig nincs más, aki megtegye: „Magad, Uram, ha szolgád nincsen!”

35