Gulyás Gabriella - H. Bagó Ilona (szerk.): A kezdet a egésznek a fele - Múzeumpedagógiai füzetek 1. (Budapest, 2010)
Témák és gyakorlatok
6. EMLÉKHAZAK és iskolák A tárgyak eredetiben való látása vagy más érzékszervekkel való megtapasztalása közvetlen (és nem a leíráson, rajzon, fotón keresztül való közvetett) információkat és tapasztalatokat nyújt. Mindenekelőtt látjuk, hogy van, ténylegesen létezik (ez a digitális éra virtuális valóságában egyre fontosabbá kezd válni!). Látjuk a tárgy valódi méretét (magunkhoz tudjuk viszonyítani!), térbeliségét, a színét (az adott fényviszonyok között, a környezetének függvényében), az anyagszerűségét, állapotát, kopottságát (ami az elhasználódás miatt lesajnálásra, a sok igénybevétel miatt tiszteletre is okot adhat), és érzelmi kapcsolatunk is azonnal kialakulhat vele (szerencsés esetben nem az unalom és érdektelenség végletén, ha nem is minden tárgynak van „aurája”). Ha ekkora jelentőséget tulajdonítunk a tárgyaknak, akkor érdemes figyelni arra is, hogy hogyan aknázhatjuk ezt ki a tárgyak bemutatása, és a tárgyakon keresztül más ismeretek, készségek, tapasztalatok tanítása érdekében. A tárgyak oktatási - és önálló tanulást segítő - lehetőségeit a múzeumok régen felismerték, és egyre gyarapodó irodalom is rendelkezésünkre áll már. Ezek közül feltédenül említésre érdemes az angliai English Heritage egy kiadványa (Tanulás tárgyakkal), mely Korenchy Anikó fordításában és adaptálásában megjelent a Múzeumok Mindenkinek sorozat V. köteteként és letölthető a www.muzeumokmindenkinek.hu honlapról (Durbin és mtsai, é. n.). A tárgyak sokoldalú használhatóságát jól illusztrálhatja egy mindennapi tárgyról való rendszeres (vezetett) beszélgetés bemutatása, ahol a kérdések rendje sem a véletlen műve (erről majd a végén lesz szó). A hallgatóságot (a tanulókat) felszólítjuk arra, hogy, anélkül hogy elővennének egyet, írjanak listát arról, mit látunk, ha egy ötforintost nézünk. Ezután párosán, vagy kis csoportban összehasonlíthatják a listájukat, beszélgethetnek az ötforintosról, és máris megtapasztalják a közös munka, a kooperatív tanulás előnyét az egyénivel szemben. Még így sem szokott azonban a lista teljes lenni. Ezután teszünk fel kérdéseket a11 tanulóknak. A legvégén persze alig várja mindenki, hogy a zsebébe vagy a pénztárcájába nyúlhasson és elővehesse az eredetiben már ezerszer látott, de sohasem megnézett tárgyat. Én most itt a sokszor elvégzett foglalkozás során felmerült leggyakoribb válaszokat, illetve a beszélgetés vezetgetését a leírás kedvéért célszerűen leegyszerűsítve és szerkesztve mutatom be. 11 11 Én egy ilyen, a kooperációra való ráébresztéshez használható játékot olvastam egy amerikai kéziratos anyagban, azt fejlesztettem tovább az itt leírtak szerint. 129
