Endrőczi Elemér: 100 éves a magyar orvostovábbképzés 1883-1983 (Budapest, 1983)
V. fejezet: Az orvostovábbképzés fejlődése a felszabadulás után. Az Orvostovábbképző Intézet létesítése és működése
Az Orvostovábbképző intézet működése Az Orvostovábbképző Intézet — együttműködve az orvostudományi egyetemekkel és a vezető kórházakkal, — megkezdte a tanfolyamok szervezését. 1961-ben az egészségügyi miniszter intézkedett 21 tanszék szervezéséről, amelyek a jogelőd intézmény osztályaira épültek. Rendkívül fontos döntés volt, amely az 1970-es években jelentősen kibővítette az Intézet oktatói kapacitását, hogy az országos intézetek bázisán további orvostovábbképző, fogorvosképző és gyógyszerészeti szakképző és továbbképző tanszékek létesültek (az 1983-ban működő klinikák, intézetek és tanszékek létesítésének időpontját és helyét a függelék mutatja). Az egészségügyi miniszter 38/1970. utasítása intézkedett a továbbképzés fejlesztéséről, és kimondta, hogy az Intézet közvetlenül az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alatt áll, az oktatói állomány munkaköri besorolása megfelel a felsőoktatási intézményekének (egyetemi tanár, docens stb.). Ebben az időszakban az Intézet kimagasló érdemeket szerzett a továbbképzés szervezésében és az egész országra kiterjedő egységes rendszerének kialakításában. Erre utal a Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Központ 1970-ben rendezetttudományos konferenciájának megállapítása, amely szerint ,,. . . minden szakmában meg kellene valósítani azt, ami talán legjobban az orvostudományban van, amelyben egységes szervezetben jól működik a szakorvosképzés és továbbképzés". A szocialista egészségügy fejlődésében kiemelkedő jelentőségű az egészségügyről szóló II. törvény, amely többek között kimondja, hogy az orvosok kötelesek egyrészt folyamatos önképzéssel, másrészt szervezett továbbképzésben való részvétellel az orvostudomány mindenkori állásának megfelelően ismereteiket és szakmai felkészültségüket gyarapítani, hogy megfeleljenek az egészségügyi ellátás követelményeinek. A II. törvény a fejlett szocialista társadalom építésének alapját jelenti, és megvalósítása érdekében az egészségügyi kormányzat több jelentős végrehajtási utasítást adott ki az elmúlt évtizedben. Az 1972. évi II. törvény végrehajtása keretében jelent meg a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1973. évi 32. számú törvényerejű rendelete, amelynek értelmében az Orvostovábbképző Intézet egyetemi jellegű felsőoktatási intézmény. A rendelet 3. g-a kimondja, hogy az Orvostovábbképző Intézet irányítja, szervezi, ellenőrzi és végzi az orvosok, fogorvosok és gyógyszerészek továbbképzését, biztosítja az orvosok, fogorvosok és a gyógyszerészek részére a jogszabályban meghatározott módon a szakképesítések megszerzését, és végzi az egészségügyi szakdolgozók főiskolai szintű képzését. A Minisztertanács 1046/1973. (XII. 29.) számú határozata értelmében — az előbbiekben felsorolt feladatok végzésére — két karra tagolódott: az Orvostovábbképző Karra és az Egészségügyi Főiskolai Karra. Az Orvostovábbképző Intézet mint egyetemi jellegű felsőoktatási intézmény ünnepélyes keretek között lett köszöntve a hazai és a szocialista országok társintézményei részéről (1974. szeptember 20. a Magyar Tudományos Akadémia). A Szabolcs utcai központi intézményben működő oktatási szervezeti egységek a klinika és intézet elnevezést vették fel, míg az országos intézetek bázisán működő oktatási szervezeti egységek a tanszék elnevezést megtartották. Az elmúlt évtizedben a Szabolcs utcai központi intézményben működő intézetek és klinikák is országos intézeti feladatokkal lettek felruházva: ez sajátos terminológiai helyzetet teremtett, mivel az Orvostovábbképző Intézet Kórbonctani Intézete egyúttal az Országos Kórbonctani Intézet feladatait végző minisztériumi háttérintézet. 60
