Endrőczi Elemér: 100 éves a magyar orvostovábbképzés 1883-1983 (Budapest, 1983)

V. fejezet: Az orvostovábbképzés fejlődése a felszabadulás után. Az Orvostovábbképző Intézet létesítése és működése

V. FEJEZET AZ 0 R V08T0 VÁB BKÉ PZÉS FEJLŐI)ÉSE A FELSZABADULÁS UTÁN. A Z O R V 0 S T O VÁ B B K É P Z Ő I N T É Z E T L É T E S í T É S E É S M Ű K Ö I) É S E II. világháború után az egészségügyi intézmények közel kétharmada romokban volt és az orvosok, illetve az egészségügyi szakdolgozók közel harmada életét vesztette. A háború végén a járványok elleni küzdelem, az alultápláltság felszámolása, az életmentő gyógyszerek előállítása és az egészségügyi ellátás megszervezése volt a legfontosabb feladat. A romeltakarítással egyidejűleg az egyetemek szélesre tárták kapuikat, és az 1938. évihez viszonyítva az orvosi karokra felvételt nyert hallgatók száma ötszörösre emelkedett. A fiatal demokratikus kormányzat nagy erőfeszítéseket tett, hogy a sok tekintetben elavult intézményhálózatban az egészségügyi ellátás feltételeit megteremtse és az egyetemi oktatás megkezdődjön. Az orvosok száma 7000 körül volt, egyetemi oktatókból a jelenleginek alig egyötöde állt rendelkezésre, és a sokszorosra növekedett hallgatók befogadására alkalmas tantermek sem álltak rendelkezésre. A felszabadulás utáni években a magyar társadalom történelmi változáson ment keresztül. A népi demokratikus állam sokoldalú támogatást nyújtott a tudományos élet fellendüléséhez. Az 1940-es évek végén már az újjászervezett Magyar Tudományos Akadémia irányítása alatt működnek a tudományos társaságok, megindul a tudományos folyóiratok kiadása (Acta Physiologica Hungarica, Acta Medica stb.) és a tanszéki tudományos kutatóhelyek támogatása. A tudományos élet fellendülése elsősorban az orvostudományi egyetemek tanszékein jelentkező alkotó munka következménye. A Magyar Tudományos Akadémia irányításával megkezdődik a szervezett tudományos kutatóképzés (aspirantúra) és a tudományos minősítési rendszer bevezetése. A magyar orvostudomány részben a korábban kialakult orvosi iskolák hagyományaira támaszkodva fejlődött, részben új kutatási irányok kialakulása következett be. A kísérletes orvostudomány fejlődését jelentősen befolyásolta a pavlovi idegélettani tanítások és módszerek felhasználása, továbbá a komplex idegrendszeri és Immorális szabályozások mechanizmusát érintő kutatások meghonosítása. Az 1950-es évek elején az egyetemi tanszéki kutatóhelyek felszerelése fokozatosan bővül, a folyóirat-ellátás mindinkább lehetővé teszi a nemzetközi színvonalú kutatómunka megvalósulását. Nyilvánvaló, hogy a tanszéki kutatások előtérbe kerülése alapvetően befolyásolta az oktatók új generációjának szakmai fejlődését és a magas színvonalú oktató munka ki55