Endrőczi Elemér: 100 éves a magyar orvostovábbképzés 1883-1983 (Budapest, 1983)
II. fejezet: A szervezett orvostovábbképzés 1883-tól 1945-ig
háború alatt rövidített úton képzett orvosok tudásának kiegészítése volt. Ennek érdekében a Bizottság az egyetemeken egy-, a nagyobb kórházakban háromhónapos tanfolyamokat szervezett. Központi téma volt a gümőkór elleni küzdelem, az anya- és csecsemővédelem és a rokkantak rehabilitációja. Ekkor rendezték meg az első fogorvosi továbbképző tanfolyamokat is. Később a tanfolyamok decentralizálása is előtérbe került, a vidéki egyetemek és nagyobb városi kórházak is részt vettek a tanfolyamok szervezésében. Az Országos Munkásbiztosító Pénztár felkérésére tanfolyamos továbbképzést szerveztek az ipari és foglalkozási betegségek megelőzésére és gyógyítására, amely tematikáját tekintve elődje volt a mai üzemegészségtani továbbképzésnek. Klebersberg Kunó vallás és közoktatásügyi miniszter 1924-ben felszólította a Bizottságot sportorvosi tanfolyamok rendezésére. Trianon következtében új feladatként jelentkezett a határokon kívül élő magyar orvosok továbbképzése. A Bizottság elsősorban az erdélyi magyar orvosok továbbképzését szerette volna megvalósítani, de a román hatóságok nem engedélyezték. A magyar orvosok csak a szász orvosok számára tartott, német nyelvű tanfolyamokat látogathatták. Később lehetővé tették, hogy magyar intézményekben, a Bizottság anyagi támogatása mellett, egyéni továbbképzés céljából hosszabb-rövidebb időt töltsenek és a magyar orvosok előadást tarthassanak a kolozsvári, nagyváradi, újvidéki, kassai és pozsonyi magyar anyanyelvű orvosoknak. Az 1920-as évtized második felében javult az orvostovábbképzés támogatása. Wekerle Sándor pénzügyminiszter az 1928. évi költségvetésben 40 ezer, a Szelényi Sándor-féle hagyatékból pedig további 15 ezer pengőt biztosított a Központi Bizottság munkájához. Ehhez járult az Országos Társadalombiztosító Intézet évi 10— 13 ezer, a MÁV és az Országos Közegészségügyi Intézet további pár ezer pengős támogatása. A rendelkezésre álló anyagi keret elsősorban a hallgatók részvételi költségeit fedezte; a tanfolyamok látogatottsága jelentősen fokozódott. Felerősödtek a helyi kezdeményezések is. így a Bihar megyei és a debreceni orvosi kar rendszeresen szervezett szombat délelőtti továbbképző konferenciákat, amelyeknek látogatottsága rendkívül nagy volt. Budapesten, az egyetemi klinikákon és a nagyobb kórházakban vasárnap délelőtt tartottak az egyetemi tanárok és főorvosok betegbemutatással egybekötött továbbképző konferenciákat. Ilyen körülmények között alakult ki, hogy 1929-ben közel 1000 orvos részesült szervezett továbbképzésben. Ä világméretekben kibontakozó gazdasági válság, a szociális és gazdasági nehézségekkel küzdő országban gyorsan éreztette hatását. 1930-ban a tanfolyamok látogatottsága rendkívül gyorsan csökken. Korányi Sándor, Illyés Géza és Baló József ismételten sürgetik az állami támogatás növelését, de érdemi javulásra már nem kerülhetett sor. A Bizottság ülésein több alkalommal szorgalmazzák az orvostovábbképzés központi intézményének ügyét. A Bizottság tagjai felismerték, hogy a szervezett orvostovábbképzés társadalmi koordinálással hosszabb ideig nem tartható fenn és az orvosképzés fokozódó elméleti és gyakorlati oktatási terheket ró az orvosi karokra mind a budapesti, mind a vidéki egyetemeken. A magyar orvostovábbképzés színvonala és szervezettsége ezekben az évtizedekben már nemzetközileg ismert volt, több kiváló orvostudós tartott előadásokat a tanfolyamokon. így Anton Eiseisberg, Hans Eppinger, Karl F. Wenkebach, Ferdinand Sauerbruch, Friedrich Müller, Ida Mann, Herbert Olivecrona és sokan mások. A nyugat-európai és a skandináv országokból is érkeztek orvosok szakmai továbbképzésre. 34
