Endrőczi Elemér: 100 éves a magyar orvostovábbképzés 1883-1983 (Budapest, 1983)

I. fejezet: A szervezett magyar orvostovábbképzés előzményei

a Vallás és Közoktatási Minisztérium titkáraként, majd miniszteri tanácsosaként végezte és az egyetemi oktatás korszerűsítéséért folytatott harcban összegyűjtötte a kor legjobb orvosait, amely 1883 és 1893 között Markusovözky-kör néven került a magyar orvostörténelembe. Az első korszerű létesítmény Than Károly vegytani intézete volt, amely a bölcsészeti karhoz tartozott. Ezt követte Hőgyes Endre általános kór- és gyógytani (187 1), Balogh Kálmán gyógyszertani (1871), Korányi Frigyes belgyógyászati (1873), Ruvp N. János törvényszéki orvostani (1873), Plósz Pál élet és kórvegytani (1873), Fodor József közegészségtani (1873) intézeteinek és klinikáinak felállítása. A nyolcvanas évektől további tanszékek szervezésére került sor: II. Anatómia (Mihalkovics Géza). II. Sebészeti Klinika (Lumniczer Sándor), II. Szülészet és Nőgyógyászati Klinika ( Tauff er Vilmos), Elmekór és Gyógytani Intézet (Laufenauer Károly), Fogászati Klinika (Árkövy József), Törvényszéki Elmekór és Lélektani Intézet (Moravcsik Ernő), Bőr és Bujakórtani Intézet (Schwimmer Ernő), Idegkor és Gyógytani Intézet ( Jendrassik Ernő). Az orvoskari központi épület cs a Központi Könyvtár (Üllői ut. 2(5.) építése 1884-ben fejeződött be. A ,,külső klinikák" telepének tervét Markusovszky szintén elkészítette, de ez már csak halála után valósulhatott meg. Harcolt a vidéki egyetemek felállításáért is, de élete folyamán csak a kolozsvári és a pozsonyi egyetem korszerűsítésére került sor. Markusovszky és kortársai hosszabb-rövidebb tanulmányutakat tettek a kor fejlett országaiba és meglátogatták Bécs, Prága, Lipcse, Párizs és London egyetemi és egészségügyi intézményeit. Tapasztalataikat hasznosították a terveik megfogalmazásánál, sőt több vonatkozásban előremutató módon fogalmazták meg a fejlesztési feladatokat. Fodor József Közegészségtani Intézete második volt Európában, a Plósz Pál által vezetett Élet és Kórvegytani Tanszék pedig a Hoppe—Seyler tübingeni intézetét követte a sorban. Ugyanakkor Markusovszky az orvostudomány talaján állva elvetette azokat a törekvéseket, hogy tanszék létesüljön a homeopathia oktatására és művelésére. Az 1880-as években a magyar orvostársadalom legjobbjai már európai hírnevet szereztek, és az orvosi karokon kiemelkedő szakemberek oktathattak és képezték a magyar orvosokat. Ugyanezeknek a nevéhez fűződik a szervezett magyar orvostovábbképzés megindítása is. Az orvostudomány fejlődését ezekben az évtizedekben több folyóirat megjelenése is jellemezte. Az Orvosi Hetilap mellékletei („Közegészségügy cs Törvényszéki Orvostan", „Szemészet", „Gyermekgyógyászat", „Elme- és Idegkórtan", „Urológiai Szemle") mutatják a medicina fokozódó szakosodását. 1861-ben indul másik tekintélyes szaklapunk, a „Gyógyászat". A kísérletes cs klinikai orvostudományi kutatások és összefoglaló jellegű közlemények számára szolgált a „Magyar Orvosi Archívum" megjelenése is. Jendrassik Jenő korszerű Élettani Intézetben kezdhette meg munkáját 1875-ben, Korányi Frigyes pedig új klinikán, európai színvonalon folytathatta munkáját. Ezekben az években számos, világviszonylatban is figyelemre méltó felfedezéseket tettek a hazai orvostudományi műhelyekben. Ilőgyes Endre a veszettség elleni oltóanyag fejlesztése és az asszociált szemmozgások idegi szabályozásának leírása révén, Jendrassik Ernő az agykérgi reflexszabályozás területén, ifj. Lenhossék Mihály és Apáthy István a neuroanatómiai kutatások révén, Krompech er Ödön a bazalsejtes rák leírása, Buday Kálmán és Preisz Hugó a bakteriológiai kutatások, ifj. Bókay János a bárányhimlő tanulmányozása során ért el maradandó tudományos eredményeket. A szabadságharc utáni évek jogfosztottságának fokozatos csökkenése, 21