Endrőczi Elemér: 100 éves a magyar orvostovábbképzés 1883-1983 (Budapest, 1983)

Előszó

mely az aktuálisan vonatkozó természettudományi ismeretek mellett az embert segítő készségét a szociális praxissal ötvözte és szociális megelőzőellátási elméleteit a társadalom egészében is igyekezett érvényre juttatni. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a jövőben az orvosi munkát a nem orvosi hivatások az egészségügyi szolgálaton belül és kívül egyre inkább támogatják, illetve egészítik ki, mint ahogy az bizonyos mértékben már ma is történik. A továbbképzés folyamán mindinkább kell arra törekedni, hogy az orvos, centrális funkciójának megtartása mellett, egyre tudatosabban és harmonikusabban tudjon együttműködni a megelőzésben, gyógyításban és a rehabilitációban részt vevő nem orvosi képzettségűekkel. Egyúttal feladata az egészségügyben végzett továbbképzésnek, hogy az itt dolgozó mérnökök, közgazdászok, vegyészek, fizikusok, szociális gondozók stb. azokkal a speciális ismeretekkel bővíthessék szaktudásukat, mely lehetővé teszi a betegellátás érdekében való közös szemlélet, együttgondolkodás kialakítását. Egyet azonban sohasem oszthat meg az orvos másokkal, még a legteljesebben kiépített szociális struktúrában és legracionálisabb munkamegosztásban sem, a beteg iránti felelősséget, az ebből fakadó közvetlen kapcsolatot. Ez minden képzés, továbbképzés alapja kell hogy maradjon. Schultheisz Emil