Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

6. szám

- 95 — Ezen bántalmakat Ricord másodlagos bajnak tekinti, mintegy arányosnak a bujasenyves börküteggel. És épen ezen neme a torokgyíknak az, mellyel a szerző a higany rendetlen használata eredményének lenni mond. 2. A garatlob leginkább a garat hátsó falán támad, néha a torkolat mélyében is megfordul, és ekkor reá (ismerhetni, nagy ügyességet kiván. Ezen alaknál már szúró, égető fájdalmak is nieg szoktak jelenni. A fekély szélei szalonnás tulajdona tapintat által igen könnyen érezhető. A kór különösen a szomszéd képletekre káros , mivel mélyebb fekvése által a gégét veszélyezteti, ha pedig magasban fekszik, úgy könnyen a lágy ínyre telepszik által. Hogy a fekélyek a gerincz csontokra is rakodhatnak-e? a szerző valószínűtlennek állítja , és ha ezek már fekélyesek voltak, úgy azelőtt is azoknak kellett lenniük. 3- A harmadik alak a lágy ínyen jelenik meg, mellyel gyorsan fölemészt, jelentékes képzéseket hágy maga után, és a belső és külső orrnak teljes romlását szüli, mit örökös arcz ferdeség szokott követni. — Ha a fekély eredetileg az inyvitorla hátsó falán fekszik , ugy előszine hevesen vöröslik, hátsója pedig kemény tapintatu, ekkora beteg nagy fájdalomról is panaszkodik. Ha a fekély által tör, ugy ennek kékes-vörösségü elófölületen kása, egész borsónagyságnyi pont keletkezik, melly néha a fölbórke földudorodása által gömbölyű hólyaggá alakul, mellynek raegpattantával támad azután a fekély. Áttörése és elharapódzása a fekélynek gyakran igen gyorsan történik. Ha a fekély a kórnak ez előbeszélt fokán meggyógyulna, ugy a vörösség lassanként elenyészik; a nyelcsap azonban a varadzás által majd egyik, majd másik oldalra, majd végre fölfelé vonul. Ha a baj az ínyvitorla alsó részét foglalta el, ugy ez keményre változik át, és a fekély előbbre vonul. A nyelcsap ekkor nagy veszélyben forog, mivel ez többé kevesbé ev által emésztetik föl. Azonban hatályos bánásmóddal a bajnak még is majdnem mindenkor elejét vehetni. A kér gyakran az íny hátsó lapjától a garatfal hátsó részéig terjed el, és ekkor mindkét rész földuzzad, egymáshoz közelebb vonul, és szalagok által összeforrad, a mikor összenövések is szoktak történni. Legmegtámadóbb és legelfajulóbb azon alakja a kórnak , midőn a romlás az orr fenekét lepi el, ekkor az orr takonyhártyáját kelemetlen szárazság előzi meg, és hirtelenibe büdös nyákgenyes kikülönítés támad , mit az orr porczos részének behorpadása követ. A történendő csontelválasztásokat a betegek gyakran nem is sejdítik, a csontfenés darabokattudtokon kivül kihányják, és az orr ürege épen semmi elfajult idomra nem mutat. A romlás legjelentékenyebb lesz az által, ha a baj az orrüreg fenekét lepte el, és a kemény íny átfúrásával végződött. A baj még inkábbi elterjedése által az orr egy vagy egész porczos része az enyészetben részesül. A kor aránya szerint jelentkezik az úgynevezett orrbeszéd, és a gyakori visszaesések mind a három esetben. Ee utolsóban ekkorig semmi gyógymód nem sikerült, némellyek-