Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

6. szám

- 89 — enyhe; továbbá akkor, midőn a netán már alkalmazott érmetszés ismétlésére nézve két elem emelkedik, világosan csúzos természetű tüdőloboknál, a tüdöhártya lázzal egybe nem kötött lobjainál; azon esetekben, mellyekben a helybeli bántalom az érmetszésl engedi, vagy parancsolja is, de a kor, testalkat, gyöngeség tiltják; s ellenzőleg, hol az erő és érütés az érmetszést parancsolják, de a helybeli bántalom azt épen szükségessé nem teszi; ott van helye a hányborköveh orvoslásnak. — így vala az első s eredeti javallata e gyógymódnak fölállítva, mellyet csak azért idézék föl, mivel hiizamos orvosi gyakorlatomban olly vidéken, mellyben e kórral olly sűrűen találkozom, azt, hogy híven szegödék hozzá, megbánni soha okom nem volt; megtoldám azonban azt még eggyel, t. i. midőn a tüdőlob a tüdők azon izgatottságából keletkezik, mellyet az epének a vérbeni fölvétele föltételez, s minő eseteket hő nyári időben nem ritkán láthatni. — A fönt fölhozott javallatok határain az idei tüdöloboknál vidékünkön túlhajtani különösen, s kétségkívül tilos volt , s mi az érmeíszés elmellőzésével könnyen vészthozó is lett volna. A gelisztakór e hóban kitűnő erővel zaklatá gyermekeinket, s igen erőteljes , különösen az agy és gerinczagy bántalmait tanúsító jelenségekkel volt egybekapcsolva. A bélférgek kitakarítása nehezen eszközöltethetett, s több esetekben az orsonyák ellen is csak az égényes páfránvonat alkalmazása után sikerült. A félbehagyó lázak ritkák ugyan , de mint már említve volt, annál eröteljesbek voltak. A csiízos bántalmak gyakran éjjeli láz kíséretében jelentek meg. A hurut általános volt, s főleg a gyermekkort támadá meg, melly több izben toroklobbal végződött. Betegeink száma 150 volt; foglaltatik ezek közt 46 tüdőlob. fíiltner Imre, aradmegyei főorvos. (Vége következik.)