Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

6. szám

— 85 — ról panaszkodott, altestét rendkivűlileg puffadtnak találá, kedélyének ingerlékenysége pedig férjének állítása szerint tűrhetetlenné vált; e mellett jó étvággyal birt, de éjei ijesztő álmodozások által háborítva, szinte nyugalom nélküliek voltanak.— Ezen időszakban a beteg segítséget nem keresett. Bekövetkezvén folyó hóban a havadzás ideje, erős lázroham által lepetik meg a beteg ; a fázás esti 7 órakor állván be . egy órai tartása után szerfölött nagy forróságba ment át, melly alatt kiállhatlan s löktető fejfájás nyugtalanitá, s kevés órák múlva erős orrvérzés állott be; az agybántalmak megszünének azonnal, s a beteg a vérzést nem gátlá, annál inkább, mivel ennek beállása óta állapotát tetemesen javulva érzé ; múlik azonban éra, múlik kettő, s az orrvérár a helyett hogy gyöngülne , folytonosan növckedék. Most mindennemű házi szereket alkalmaztatának ugyan, de hasztalanul, elhivaték a közellakó seborvos is, ki többnemü külszereket, s ezek közt némelly czélszerűket is ajánlott, s alkalmaztatott is; midőn ezek is siker nélkül használtatnának , éjfél után én is hivaték a bcteghöz. Márványfehér arczszin , hüledező végtagok, nagy gyöngeség, benső forróság, forró fej, szapora, de kemény érütés, sebes légzés, valának a föltűnő jelenetek, miket oda érkeztemkor észrevevék ; megértvén a kor eddig fölhozott körülményeit, átlátván, hogy a jelen orrvérár helyettes verzes, s csak a tulzas által válhatnék ártalmassá, sőt miután eddigelé szinte már 4—5 font vér ürittetett ki, vészhozóvá is, annak mielőbbi megszüntetésére jónak vélem a vérfolyamnak más irányt adni, melly inkább az orvos hatalmában létezik. Az elszármaztatás elvénél fogva a már halottsápadt asszonyt érmetszés alá bocsáíám; — még midőn folyna a kar érvére , megállott az orrvérzés, s többe vissza sem jőve ; az eresztett vér 6 obonnyi volt. — A nekierősödés igen lassan haladott elő. — Télutóban a havadzás megjelent maga idején, a vér darabos volt, s kitakarodása az ösmeretes görcsökkel vala egybekapcsolva. Némelly az általános gümókórból keletkezett tüdővész eseteiben is vétetett észre e hóban gyakori vérhányás , a vér üteres volt; egy esetben az illy erőszakos vérkiürités után a kimerített beteg nyomban elhalt, holott a kór szaka illy hamar nem sejteté a halálos kimenetelt; hogy illy esetekben is kis érmet-