Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

5. szám

- 70 — vidualisált medicinát kiállítani, s ekként az imént előszámoll annyiféle hátramaradásainkat valamikép jóvá tenni? ez a kérdések legnagyobbika, magamat a kétségbeesés és remény közé élére állított pénznek képzelem , hogy a nyerő vagy vesztő lapra forduland-e koczkám? a jó isten tudja. Ha egy részrül azt elgondolom, hogy, mi fő dolog lenne, és leginkább megkívántatnék , az alapzat megtételre olly keves és silány anyagszerekkel birunk, mert — bocsánat az őszinteségért, hiszen min állapotunk világos átlátása, első lépésünk leend a javulásra, — mert mondom — ha magambul kiindulva végig nézek orvostestületünk phalanxán , lehetetlen el nem ösmernünk, mi csekélység és mennyire elégtelen tudományunk alapjának letételére azon mathematical lábon nyugvó chemia és physica nagy oceanjábul agyunk vedrébe merített kis quantum, mellyből ugyan nem hogy rendíthetetlen , hanem nagyon is ingó alapot építenénk tudományunknak , és más részről mint mondani szokták „mit Jánoska nem tanúit, János, vagy az öreg Janók sem fogja megtanulni" és nekünk e részről őszintén megvalva nem a legmosolygóbb virány van ablakunk jövendőjinek elibe varázsolva, — mit — mi szinte jobbulásunk szerencséjére válandik — mióta socialis kettős térünkön — társulatunkat és az orvosegyesületet értem — kitudnunk még inkább több alkalmunk volt; ugyanis e társulatok alakulta előtt midőn még az egyes elemek elkülönözve állatok , részint tán egyesek magukról , részint az egyesek szakfeleikről hihetőleg nagyobb suppositumban voltak, mint maga a valóság, jelenben ugyan-e nimbus tömöttsége ernyedezni kezd , de más részrül azt nyertük , hogy egy hatalmas indokkal többünk lévén , jelenben nem csak kiki egyes tantárgyak hővebb kitanulására concentrálja ereit, hanem isten-adta idejét kiki közülünk jobban használván, hijányos oldalait fedezgeti, s ekként e kölcsönös tanulkozás pályatérein egymást oktatni, s egymásful tanulni bővebb alkalmunk van , istenben bizván , fáradságaink után a tudományos külföldet utóiérni reményijük. Ámde — mint a zsidó mondja — noha némellyik lábon is megveszi a búzát , és a juh hátárul is le alkussza a gyapjút — vagy akarom mondani, a magyar mondja ,,a zsidó semmit sem ád a leszre" nekünk mindjárt, ebben a nyombankellene a tudomány „adj uram istenem, de mindjárt" azért legalább jelenben rendithetetlen alapot nem rakhatunk tu-