Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

1. szám

- 3 2-szor. A res medicinalis országunkban egy minden részeiben összevágó, minden oldalról átgondolt terv szerint mind e mai napig elrendezve nem lévén, s e kútforrásbul a közállományra annyiféle bajok áradozván , Tárunk a lehető legnagyobb mértékben agitálni fog, s különös gondot fordítaná rá, hogy e tárgy minél többször szőnyegre kerülvén, szavaink az illető helyeken meghallgattassanak; honnét különösen országunk érdemes főorvosait fölkérjük, hogy a hiányokot, és az ezeket orvosló tanácsokot velünk közölni szíveskedjenek; mellyek köztünk vitatkozási tárggyá válván, Tárunk hasábjai azokat mindenkor igen szívesen közlendik. És Uraim e két vezéreszmét soha szemünk elől nem bocsátva, veres fonalként szolgálandnak azok, mellyek következő 12 kötetű folyamatunk hosszú kötelén áthúzódva, rendünkre díszt, országunkra üdvöt idézendenek elő; miért is a közremunkálás és részvét tekintetibiil, midőn az eddiginél sokkal nagyobb rokonszenvért esdeklenénk, tisztelt közönségünknek boldog új évet kívánunk ! A szerkesztők. Székfoglaló beszéd, mellyet 1847. december 20-kán a pesti orvosi kar termében fényes gyülekezet előtt tartott Jacobovics Móricz, bölcsész-, orvostudor, szülészmester, a bőr, nemi részek, bujasenyv és iparosok kórtanainak r. k. tanára, több kiil-és belföldi tudós testületnek tagja. Nagyságos Elnök! tekintetes orvosi Kar! Hogy hazánk orvosi tanintézete szakunk magasztos végczélját, embertársaink egésségének föntartását, és koraiknak gyógyítását minél tágasb körben csepegtetné a tudnivágyok lelkébe , ismét új kútfőt nyitott meg intézetünk keblében a legmagasb gondosság atyáskodó szelleme. Üdv és áldás szálljon^virasztásáért a hon legjobb atyjára, ki irántunki kégyének ismét ez uj érvével is bennünket ajándékozni nem vesztegelt; — forró hála és legmélyebb alattvalói hódolat a legkegyesb Fejdelemnek , kinek leguiagasb határzata 1 *