Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)
3. szám
— 40 — beli lobok nem fordultak elő; kivévén néhány különnemű lobokat gyermekágyas betegeknél; mellyek közül három esetet volt alkalmam figyelemmel megvigyázni. Első esetnél a terhesség utolsó szakában beható erőszakos ok következtében a szülés után , méh s méhhárlyalob támadt , s a lobellenes gyógymód daczára a veszedelmes méhbeli visszérlob kifejlődése meg nem gátoltathatolt, s igy a beteg két nap alatt az élők sorából kimúlt. A második eset ,, phlegmasia alba dolens" alakban erős láz kíséretében szülés utáni 8-dik napon tünt föl, minden előjelek nélkül. Ezen kóresetnél föltűnő volt, hogy Helm tapasztalásának ellenére sem méhbeli visszeres, sem hashártyalob nem ment előre; de inkáb a terhesség utolsó szakában föllépett szivburoklob látszott azt föltételezni. A harmadik kóreset, melly hasonló sikerrel gyógyíttatott, erős fokú méh és méhhártyalob , de a hozzá kapcsolt láz epés szöveményü volt; — a gyuladás elmellőzése után tiz nap alatt szerencsésen folyt le. ' Február közepétől fogva a nem ritkán előfordult egyes gyuadások , mint: torokgyík, fültőmirigylob , gyakran csorvás-epés jellemekkel voltak szövetkezve. Egyátalában ezen epés-csorvás lázak sajátsága volt; nagy hajlandóság a kóráltételekre, melly utóbbiak az egyes jó-nemű betegségeket veszedelmes fokra emelték. Ezen kóráttételekhez tartoztak : a) kelések , mellyek a már már eltűnt lázat újra föllobbantották, és érettségükkor nem a legjobb genyt, hanem inkáb evet választottak el. A kóráttételeknek második s egyszersmind veszedelmesb osztályzatához tartoztak: b) az egyes visszerekben támadott gyuladások ; igy egy 14 éves fiúnál, ki epés szivburoklob következtében orvosi tanácsomat kikérte, betegségének negyedik napján, baloldali bokafájdalomról panaszolkodván, a külső saphena érgyuladásának kifejlődése minden lobellenes gyógymód alkalmazása mellett is elháritatlan volt, s a betegség olly erővel összepontositotta magát ezen helyt, hogy a szivburoklob elmellőzése után a bal láb még vizenyősen dagadt volt, és a vértömegbe fölvétetett geny gyakori borzongatások által tevé magát nyilvánságossá; .s ámbár a lábon tett gyakori bevágások által a genynek szabad kimenetel engedtetett, mind a mellett a bokafenésedés s véreifajulás, a beteg életének véget vetettek.
