Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

25. szám

— 398 — óla a Itó végéig mintegy 4000-nyi népből körülbelül 60-at lepett meg, ezek közül 30 meggyógyult, 20 elhalt, 10 gyógyítás alatt létez. A betegek rendszerint középkorúak, s szegényebb sorsuak valának, gyakran meghűlést és étrendi hibákat, ragályt sehol sem lehele vádolni. Némcllyekncl a kór sajátlagos tünetei közül az önkéntes izmok görcsei a kór egész lefolyása alatt, melly 14 óra, és 3—4 nap közölt változott, másoknál a tápcsői kiürítések hijányoztak, utóbbi alak kitünóleg veszélyes volt; átalában gyermekek és vének a kórt nehezen álották ki. Kezdetben, hol a testalkat és érütés megengedé , érvágás jót tett; az orvosok állitása szerint főleg ha vérgyülem fenyegető a nagyobb életmüveket, s ekkor ha a visszér a vért megtagadta, nadályob is használtak. Hánytató , ha még az epe nem vettetett ki, első és fószer volt, mi ha nem sikerült, rendszerint halálos volt a kimenetel. A bélhuzam ingerlékenységét, s az átalános görcsös állapot pezsgő porral , mákonnyal , wismuttal, mustárpéppel, káforos angelica, s fojtkönes léldörzsölésekkel, »telhetetlen szomjat Haller-savanyával, az alhas lobos állapotát édes higannyal sikeresen ostromolják; az utóhagymáz igen veszélyes. — Azon néhány esetek , mellycket az idő rövidsége miatt megnézheténk , izom (önkéntes) görcs nélküliek, s mérsékelt fokuak , különben a keleti bajnak csalhatatlan jeleit viselik. Junius másodikán a 40,000 népességű, s keletről posvány, délről lapály környezte Galatzra érkeztünk , itt a kér február óta dühöng, eddig 746 egyént gyötrött, kik közül 237-en martalékaul estek, meggyógyult 484, gyógyulásba van 25. — A kór megjelente előtt igen kedvező volt a közegésség állapota , ámbár a légsulyinérő igen magasau, a hévmérő 6 — 24 fok között hullámzott, enyhe, hurutos csorvás lázak fordultak elő, midőn a járvány kitört, itt is főleg »középkort, a szűkölködőket, mértékteleneket, s a város vizenyős, lapályos részében lakókat szálotta leginkább meg, igy például a vizenyős zárvonalon fekvő katonaságot. Déli szél után legtöbb betegesedés, ragály nyoma nem tapasztaltatott; átalánosnak mondják a népességben az alhas kóros érzelmeit, csikarását, zavarait. Különféle alakokban tünt itt föl. Néhány visszaesés is tapasztaltatott, ét- és életrendi hibák után. — Azon 25 betegek közül, kiket láttunk, azoknak nyelvök, kik még a kór kezdetén voltak, igen szen-