Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

25. szám

— 387 — mától kamatot vagy lizetni, vagy veszteni. Ujabb időkben a gyógy­szertárak száma túlságosan megszaporodott, bizonyos és nem csekély kárával a szenvedő emberiségnek is. Ennek szomorú követküzménye az, bogy az eszélyes orvos a szerek hatására, nevezetesen azokéra, mellyek hosszabb állás által erejűkből vesz­tenek , nem számolhatván, kénytelen inkább más, kevesbé al­kalmas , de állandóbb erejüekhöz nyúlni, nehogy a sikert egé­szen veszélyeztesse. A gyógyszertár fölállitbatási jogot a királyi helytartó tanács gyakorolta ugyan ; de voltak esetek, hol ennek ellenére a ha­tóságok által állíttattak föl. E jog gyakorlatánál nem azon elv­ből kellene kiindulni, hány gyógyszerész élhet vagy inkább teng­het el, hanem abból a közönség javára hány gyógyszertár szük­séges. De e fontos tárgyra nézve máskor szándékozom nézetei­met külön czikkben kifejteni A felelős ministerium megalakulásával az orvoskar megra­gadá az alkalmat egy szebb jövendő előidézésére. Az általa kine­vezett választmány javaslatot dolgozott ki, melly mindnyájunk­kal közöltetett véleményadás végett. Fölvalánk szólítva elébb e lapok buzgó szerkesztői, későbben hatóságilag az osztály-elnök úr által is, észrevételeink megtételére. Különösen meglepő volt azonban, hogy csak nem egykoru­lag e javaslatnak utóbbi útoni közöltetésével a javaslatban indít­ványozott intézvények némelly része már életbe léptetett is. Habár ezek, mint látszik, nem tanácskozás tárgyai többé, és mégis kötelességemnek ösmerem igénytelen észrevételeimet ezekre is kiterjeszteni. Abban, úgy hiszem , egyetért a borsod-miskolczi orvosegy­lettel a magyar orvosok többsége, hogy az osztályfőnöki hiva­tal nincsen szerencsésen betöltve. Stúhly Ignácz ur mint gya­korló orvos az egész országban páratlan birnévben részesül; éles fölfogása, nagy emberösmerete, szellemdús társalgása, ne­mes aristocratai modora , a megkívántató tudománnyal párosulva, biztosítják számára ezen eddig kivívott álláspontot; de ő élvez­ni is szeret; a hangyaszorgalom nem sajátja; a tudományosság nem azon istenség előtte, kinek élete minden perczeiben buz­gón , hun áldozna; ö nem azon vezér, ki nem ösmervén szebb hivatást, minden más érdekek mellőzésével a tudományos moz­galom élire állani, és példája s intézkedései által ügyünket oda 25*

Next

/
Thumbnails
Contents