Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

24. szám

— 375 — Mi az orvoskari hivatalnokokat illeti: egy elnök és két jegyző titkos szavazat úijáni választatását tartjuk szükségesnek. A décánt még csak névben sem akarjuk többé ösmerni, mert ez ószerü valami, s a régi megrögzött latin iskola szüleménye, hol édes anyai nyelvünk csak zsellérként tekintetett. Az orvoskari elnök egyszersmind igazgatója is lehet az orvosszemélyzeti növendékeknek. Ne szaporítsuk a hivatalokat szükségtelenül. Szükségesnek tartjuk még szóba hozni — miről ugyan a terv semmit sem szól — az orvosi díjnak mihamarabbi szabályozását. A Pharmacopoea Austriaca tüsténti megszüntetését és magyarnak kidolgoztatását. Az eddigi gyógyszerár-szabályozás reformálását, annyival is inkább , mivel már sok olly új gyógyszer van régóta használatban , mik abba nincsenek besorozva. Ezt már eddigelé is tenni kellett volna. — Szükség leend ezután a gyógyszerek árszabályozásának a külföldi termékek arányához képest évenkénti megújítása. Orvostársak ! Ezekben üsszponíosúl véleményünk az orvoskar által elfogadott terv miként módositása, s a reform életbe léptetésére nézve. Szóljatok hozzá minél többen , és pedig egyesült erővel, hogy minél alaposabban legyen megvitatva azon tárgy, mellytöl milliók jövendő jóléte függ. Miskolczon, május 28-kán 1848, A horsod-miskolczi orvosegylet. Nyiltszó az orvoskar mostani vezetöihöz. A magyar orvoskar — mint tudva van — martius 23-kán közakarattal — exceptis aliquot lacrymis — kimondta a nyilvánosság s egyenlőség gyönyörű elvét. Azóta minden orvostudor tagja az orvoskarnak; gyűléseiben megjelenhet s a szőnyegen levő tárgyhoz szólhat. Ez mind szép, ez mind rendén van, ennek annyira örültünk, hogy majdnem kibujtunk bőrünkből, örömünk azonban rövid volt, hasonló a gombához, melly hamar terem, de hamar el is hal; csakhamar eszmélnünk kellett örömittasságunkbél, a mézes madzag keserű ízt hagyott vissza; mert ugyan fogja-e