Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

22. szám

— 350 kai nagyobb; a gyógyerő ellenben, minél alacsonyabb a faj, annál gyengébb. Tényleg vérbocsátások és csilapitó szerek (sedirende) nehezen, ellenben izgató hevitö erős hashajtók könnyen töretnek. A pallérozottabb fajok épen ugy gyógyíttatnak mint a fehérek. A törzsökös afrikaiak kóra , főleg bolygó csillagi (planetarisch) és földi befolyásoktói függ, és leginkább a külbőrt, a takhártyát és a vért illetik. Talán a fajok különfélesége a fölött is fölvilágosilásul szolgálhatna, miért bírálati tana a Hippocrat-i munkálatoknak ma már a tapasztalással nem mindenütt egyezik meg , minekutána a nagy műveltségű népnél a görögnél, erősség és összhangzás uralkodott az élettevékenységben (Lebensthäligkeil), mit más népeknél változó viszonyok mellett nem tapasztalni. — von Dr. Rieh, de Gumblelon Dacent in Campinos. Brasilien. (Times Aug. 1846J Dr. Cs. Töredékek az izgatásról! tanitmdnyból. Szerző, ki az izgatást részint működési zavarás okául, részint az állati gazdálat (thierische Oeconomie) zavart folyamaul tekinti, következő tüneményekbe törekszik egyszeresitni: Ha a kéz fölszine nyomatik , vagy dörzsöltetik , hidegnek vagy melegnek kitétetik , vagy izgató szerekkel béfedetik ; ugy közvetlen következeiül nagyobbodott hajszálas vértolulás (congesíio papillaris) lészen tapasztalható , nű által a szabályszerű szerkezeti arány újra helyre áll. — E folyamot szerző újított tápláiatnak „nutritio reparativa" nevezi, mire nézve ide számítja a hegesztő lobot (Adhaesive Entzündung), a seb genyedést, a fekély béforradását, az elevülést (Verjauchung), a vadhúst (Caro luxurians) t. i. tov. mint szintannyi különböző fokait a helybeli hajszálas izgatásnak. Szerző szerint következő fő alakjai vannak az izgatásnak: 1-ör. Az elválasztást föltételező. Hugyhajtók, italok, más elválasztások elnyomása s egyéb, a vesék helybeli izgatását idézik az idegen testek elválasztásául elő. Ha az izgatás okai folytonosan tartanak , vagy ha gyakran megujulnak , ugy az illető elválasztó életmüvek túltáplálásuakká válnak. Ugy például a hurut, ha idültté lett az elválasztó mirigyeket túltáplásuvá átfajzatja. E módon keletkezhet a siketség, szűklehellés, szorulások és igy tovább.