Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)
22. szám
— 348 — maradtam. — Az „Orv. Tár"-ban fönidézett külföldről! értekezés gyujtá meg az anyagot fogadásom ellen is fölszólalni. Talán ez átalános átalakulás időszakában az orvosi axiómák kérgeinek is szabad fölpatíogni. Most a tárgyról: Ráczkevi lakos Kecskeméti József 45 éves, sovány férfiú f. e, április 14-kén kezében elsült puskával magát mellbe lőtte. Az egész lövés a jobb mellkasban maradi. Onnét szedtem ki a fojtást, a lövéssel bevitt ruhadarabokat , sörétet egy darab bordacsonttal együtt, mellyet a sörét darabolt el. A jobb tüdő rongyolt egy részét azonnal kivagdaltam, nagyobb része később megfenésedvén, e napokban geny által vált- s esett el. Az egész mellkas tartalma látható. — Az ember él, most már jó izűn eszik, iszik és alszik, sebe tisztul, sőt remélem, meg is fog élni. Többet róla nem irok , mert ismét szótöbbséggel hazugságban maradni nem akarok. Az emberiség érdekében lévén az egész megérintve , fölhívok mindent, kinek kedve van szemtanúnak lenni, különösen azokat, kik az említett nagy gyűlésben Tamások voltak. — A látogatókat akármikor szívesen fogadom. Hon nem létem esetére is rendelkezendő. — Most azonban a seb gyorsan kezd összehúzódni, mellynek ajkai még 5" hoszszában szélességben állanak egymástól; de soká a kas mélyébe nem fogunk láthatni. A seb azonban hosszasan nyitva fog tartatni. Ismétlem , hogy ez úton a tüdögenyedések s egyéb bántalmak nagy része, különösen a mostani segédeszközök közbejöttével orvosolható lehet, csak műtéti ügyesség párosuljon — ott hol mód van — jó akarattal; mert vegyelfajulást s a mindkét tüdő egykori megtámadását, melly utolsó ritkább eset mellőzve, ritkán van példa, melly emiitett Horák s Kecskeméti tüdöbántalmánál nagyobbszerü s veszélyesb lehessen. — Költ Ráczkeven, Pest-töl 4 órányira, május 6-kán 1848. Varga János, orvostudor.