Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

21. szám

— 327 — testvérhaza orvosai fülébe, sőt a nemorvosok részére is, hadd combináljanak velünk együtt, midőn a régi bureaucratiának két teremtményét látják az orvosi kormányon ülni. Ám lássuk őket eredeti képükben, hogy mély aggodalmunk indokolva legyen. Stáhly Ignácz osztályfőnök a régi bureaucratia maradványa. O kicsi dolgokban nagy, nagy dolgokban pedig igen kicsi, vagyis őkicsi dolgokban nagyot tud mutatni, valami csekélységnek nagy feneket keríteni, nagy dolgokban pedig keveset tud r * ' ' • vagy epen semmit sem akar tenni. O meg nnndekkoraig is jo adagot birt megtartani polilicájával a népszerűségből. Pedig a milly örömrivalgás közt üdvözölte öt a haza az országos főorvosi székbe jutáskor, cpen olly szégyenpirulva volt kénytelen idöelötti örömét megbánni, mert ám Slálüy Ignácz olly jámbor protomedicus volt, ki a légynek sem vétve mindég a bureaucratia érdekében dolgozott, a magyar orvosügynek pedig mocsolyából kivederésére egy szalmaszálat sem tőn keresztül. O nemcsak, hogy ténylegesen nem mozdított semmit a magyar orvosügy érdekében, de sőt egészen ignorálta a^. Az orvosi pályán megőszült Bene néhány évvel ezelőtt fölszólítván a két testvérhaza orvosait s természetbúvárait, hogy évenként gyűlnének össze a természettudományoknak hazánkbani müvelésére, — mit nem is tenne föl egy becsületes magyar ember sem , — Stáhly még ekkoráig egy gyűlésen sem jelent meg, még azon sem, melly Pesten tartatott; vagy azért, mivel nem az ö fölhívására alakult, vagy mivel a bureaucratia engedélyezése nélkül hivatott az össze; de bármi okból történt legyen is, bűn a haza ellen. O annyit tőn nyelvünknek az orvosügyekbeni használatára, s a tanárok s növendékek közti életbe léptetésére, hogy mikor a tanárok magyar székfoglaló beszédet tartottak, ö akkor is latin nyelven igtatta be őket. Ezen egyén az, orvostársak ! ki az orvosi ügyet a ministeriumnál képviselő tanácstestület kormányán ül?! Mi nem szólunk róla, szóljanak tettei. Sauer Ignácz országos főorvos a régi bureaucratia szülöttje : ugyan mivel érdemeltem, hogy e magas polezra emeltettem? igy töprenkedik ő magában. Es méltán , orvostársak ! annyi érdeme van, hogy bécsi kenyérrel élt, de magyar gabonából sülttel. Mióta honunkban lakik , ideje sem volt többet szerezni, annyit pedig semmi esetre sem, hogy illy országos kitüntetésre még