Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

20. szám

— 309 — megbirálására, de meg vagyunk győződve, hogy sokkal jobb a kevés orvosság, mint a sok orvosság, hol a meg nem tartott, és a mostoha körülmények végett meg sem tarthatott életrend dugába dönti egész tudományunkat. Nem tudjuk, de hisszük, hogy a fönemlitettük tisztelt választmány egyik érdemes tagja, ki 24 év előtt a fazékas gunyhók közt kezdette gyakorlati pályáját, hatalmasan fölszólalt ezen javaslat ellen, és ha hallgatott, ennek oka csak az lehetett, mivel magát kisebbségben látta ; okunk van ezt hinni, mert ezelőtt néhány héttel az „Orvosi Tár"-ban a gyógyszerek pazarlása ellen szót emelt, miért talán sokaktól kigúnyoltatott, de a mi csekély véleményünk szerint ó az, ki az életet a maga valóságában és meztelenségében ösmeri; vegye nagyérdemű collégánk és barátunk e megjegyzést tiszteletünk jeleül. Hű pártolói lévén a himlőoltásnak, ezt eddig is— általunk soha nem helyeslett módon— előmozdítottuk, hajdúk, kisbirók által hajtattak a szülék gyermekeikkel az oltásra ; a gyámság ideje lejárt, a szabad embert jótéteményekkel — akarata ellen — halmozni nem szabad, az oltás hasznos sikeréről meg kell győzni, ki kell tanitani czélszerü nevelés által, mert nem egyszer volt alkalmunk hetek, hónapok, sőt évek múlva hallani a panaszt, miként a gyermek az időtől nem egésséges, mióta himlője beoltatott. Javaltatik egy kerületi főorvos, mi ennek czélszerüségét 1 föl nem fogjuk, szép dolog egy kerületet jó időben, jó útban beutazhatni, jó díj mellett, mi mint collcgánkat szivesen látjuk jó megvendégeljük, és barátink által jó mcgvendégelíeíjük, mig megyénkben mulat a díját eldughatja ; ha épen olly időben jő , midőn veszélyes betegünk van, tanácskozmányunkban jó szolgálatot tehet, föltevén, hogy többet tud mint mi, mert elöljárónk, privatus betegeinkhez is elvezethetjük , ha járvány fog uralkodni , gunyhóból gunyhóba elhordozzuk, itt ha sósav helyett villósavat ajánl, mi mégis az elsőnél maradunk; ha mocsárt akar látni, azt is mutatunk , ha ennek kiszárítását tanácsolja , megmondjuk, miképen ez egyenesen tőle függ, csak pénzt adjon, azonnal meg fog történni; fürdőinkbe elkísérjük, ha időnk engedi, de már itt az ö dijából kívánunk megvendégeltetni stb. Uraim már most komolyan szólunk , nem az a baj hogy kevés, hanem hogy sok az orvos! hiszen ha annyi orvo-