Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

19. szám

— 299 — lágosan észrevehető lobok sorába, midőn tovább haladozva a a mellék érzékenyebb részekbe eljut; melly esetben természetesen másnemű , crőtellyesb , t. i. forró fajd lob keletkezése niellözhetlcn. — Én tehát hiszem, hogy ezen esetben az erőszakos sérülés állal a bőrhájban csakugyan lobos állapot származott , ez azonban az illető részek , t. i. a bőrháj (melly itt 1 '/

2> sőt némclly helyeken 2 hüvelyknyi vastagságú is volt) érzéketlensége miatt csak lappangó volt, s fájdalmat vagy épen nem okozott, vagy ha illyent a beteg érzett is, azt csekélysége miatt bejelenteni fölöslegesnek tartotta, s lappangott mindaddig, mig a szomszéd részeket, itt kivétel nélkül a börháj fölött létező érzékeny köztakarókat megtámadta, melly időpont épen a 2-ik vagy 3-ik ocíoberre esett. Hogy az erőmüves vagy vegytani hatások által előidézett lobok hajlandóbbak legyenek fencsülési clkorcsosodásra, az kétséget nem szenved; de más részrül világos az is, hogy a forró lob keletkezésekor, tehát 3-, sőt 2-ik octoberben (ezen időköz pedig tartott 48 óráig) a leghatályosabb lobellenes gyógymód javallva volt. A bonczolás állal fölfedezett összenövése a tüdőnek annak hártyájával, melly régibb kiizzadmányok eredménye volt, továbbá az epebólyagban előtalált 2 hüvelyk hosszú, l'/

6 hüvelyk széles, egy latot és 5 szemert nyomó, egy beszterczei szilva alakához tökéletesen hasonló, Morand és Walther osztályzása szerint az úgynevezett kérges epekövekhöz (cholelithus corlicatus) számítandó barna-sárgás , érdes tapintatu epekő a jelen kóresettel semmi lényeges kapcsolatban nem létezett. —Az utóbbi azonban okozhalá hihetőleg azt, hogy a máj az epekóros elválasztásánál fogva különben is érzékenyebb állapotban lévén , az esés alkalmával tetemesben sérülhetett, s egyszersmind oka lehetett annak, hogy a beteg a máj táján valamint eleinte, ugy későbben is olly élénk fájdalmakat érzett. A lobingernek a köztakaróktól a húgyhólyag felé történt kiterjeszkedése kielégitőleg fejti meg az élet utósó óráiban keletkezett hugverőtetés jelenségeinek származását. Egy szét még befejezésül az alkalmazott, s a betegség szomorú kimeneteléig általam vezérlett gyógymód tekintetében Kötve hiszem, hogy létezzék okszerű orvos, ki fölfogván e jelen kórtörténet adatait, az általam a betegség első napjaiban al-