Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

19. szám

— 297 — Minthogy pedig a lobos forró fájdalom a szemérem csontok fölött és körül fészkelt, és e fölött a fájdalmas erütctéssel kifejlett hugyrekedés is világos volt, hivém kétségkívül, — s igy nyilatkozott a tanácskozó ügyfél is — hogy a lob fészke is a bélcsatorna alsó része és maga a húgyhólyagban legyen, s hogy ennek követköztében — mi egyébiránt nem csekély meglepetésünkre későbben , t. i. a bonczoláskor épen nem igazoltatott — a fenésedési pusztítás is elébb eme részeket támadta legyen meg, s hogy ez innen a fölszinesb részek , különösen pedig a köztakarókra származott el. Annyi bizonyos , hogy a beteg e tájon sem a betegség első óráiban , tehát az érmetszés előtt vagy után , sem folidülésének egész idejében csak egyszer is soha legkisebb fájdalmat nem érzett, s hogy az egész altest számtalanszor eszközlött pontos vizsgálatai közben soha föl sem födöztethetett. S ezen körülállás igen nevezetes, itt főleg különösen kiemelendő tény! A bonczolás azonban minden várakozásunk ellenére kétségkívül tevé , bogy a vastag belek és húgyhólyag nemcsak minden fenésülés nélkül valának, hanem hogy még kisebb fokú lobjelek sem fedeztethettek föl bennük ; mert a bonczolási lajstrom szerint a fenésülés fészkétől különben is távolabb levő kissé nagyobb injectiója a végbélnek, és a hugyhólyag-nyak ugyanott előadott imbibitiója — valamint ez magában is már igen világos — nemcsak nem tekintethetnek lobos állapotnak, hanem, ha illyennek tekintetnék is, ollynemünek még sem lehete tartani , mellyből fenésülési folyamat keletkezhetett volna ; ezt pedig annál kevésbé tehetni föl még azért is, mivel a beteg — ki különben a betegség egész lefolyása alatt mindenkor s határozottan kijelölé a fájdalmas helyeket, — e tájon , mint már többször említve volt, fájdalmat soba sem érzett, s végül , mivel a kórboneztan eléggé tanúsítja, hogy a véredényekkel olly bőven ellátott belek azon lobjai, mellyek olly nagy fokra hágtanak már, miszerint kiraenelök e fenésülés, egészen más a bonczkés által világosan kimutatható kórtani minőségben tűnnek föl. Bizonyos , hogy léteznek huzamos , némileg rejlő béllobok is; de ezeknél is föltalálhatók mindég sub- vagy objectiv kórjelenetek , mellyekből ama rejtett lobok jelenlétét következtethetjük; életveszélyes alakulásuk továbbá csak akkor lehetséges, ha eme huzamos rejtezett lobok végül forrókká leendenek, sha