Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

19. szám

— 294 — vendégeit; az általa ohajtott fekete kávé élvezetétől általam el­tiltatott. — Délutáni órákban néhány levelet irt nagyobbszcrü dol­gaiban a külföldre, miket bevégezvén búcsúzás közben meg­kérő, hogy (ina pénteki nap volt) következő hétfőn, az az 4­kén még egyszer látogatnám meg, mivel aztán társaságomban óhajtana viszonozni egy látogatást Gr. W-nál, régi jó barátjá­nál; ezt én szivesen megígértem; azonban a sors máskép ha­tározott. A fönérintett napon déli 12 órakor csakugyan behajtók a beteg jószágába; de a falu végén egy elömbe vágtató lovas si­elteté jöttömet azon hirrel, hogy a gróf igen nagyon beteg. Be­lépvén szobájába, a beteget ágyában találám, s kulcsolt felém emelkedett kezekkel segélyt esdeklett; a beteg alig szólhatott. A körülállók elbeszélék, hogy még szombaton déli órákban a beteg fájdalmat kezde érezni a szemérem csontok fölött, melly ellen tegnap , az az vasárnap, midőn nőttön nőne , hideg boro­gatások és lágyasztó csórék alkalmaztattak, s hogy ezen fájda­lom ma éjjel olly magas fokra hágott legyen, mikép a beteg egész éjen át szerfölötti nyugtalanságban létezett , sőt — mint egy értelmes tanú magyar szóval nyilatkozott, hogy kínjában ordított, s hogy ez egész éjen át igy tartott. (Szombaton dél óta ináig, hétfőig, ez nekem nem adatott tudtul). Megvizsgálván most a kijelölt helyét az altestnek ; talá­lám , hogy egy közvetlenül a szeméremcsont fölölt 4 újnyira hosszában , s körülbelül 3 hüvelyknyi hosszaságra kiterjedő tér a legfinomabb érintésre a betegnek rémitö fájdalmat okoz , a be­teg igen nyugtalan , a légzés szerfölött szapora, a test forró , az érütés parányi szapora, a nyelv száraz-forró , a bal szem­pilla szélhüdve, a nyelv, hakinyujtatik, jobbra iszainlik , aszó­hang rekedt, az egész arcz egészen megváltozott, átalános gyön­geség, húgyrekedés , a hugy gyakran csöppenként, élénk fáj­dalmak közben ürittetik , szine sötét-sárga, zavaros. Világos vala előttem, hogy itt egy a lehető legmagasb fok­ra fölcsigázott lob létezik. Annak fészke az előadottak szerint kétségkívül a kis medencze űrében, s az e fölött létező műsze­rekben látszaték lenni; minden esetre itt lobellenes behatásra vala szükség. Az érmetszést ellenjavallá a szerfölötli átalános elerőtlenedés, s e miatt nadályozásra valók szorítva, melly után

Next

/
Thumbnails
Contents