Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)
17. szám
- 259 A uemzeti nyelvet kellett először megeralítnem, mert ez legdrágább , s legféltőbb kincse a nemzetnek. Régóta küzdenek honfiaink édes hazai nyelvünk mellett, és csak a múlt országgyűlésen sikerült azt diplomaticai állásra emelniök; és törvény által volt bár diplomatiája biztosítva, még sem vétetett be iskoláinkba átalánosan. Igy például a m. egyetemnél ekkoráig folyvást tanítnak tudományokat kizárólag latin nyelven. A m. kamarai hivatalos nyelv eddigelé latin volt. Váljon, volt-e hát tényleg diplomatiája nyelvünknek? Igenis, — volt a törvényben — de a fölség által szentesített törvények alkalmazását az idegen keblű, s idegen gondolkozású hybrida kormány ármányos úton módon akadályozta, s hogy ez idegen szellem sugallta terv szerint sikerült tényt némileg jóvá tegye jelen országgyűlés elején, a lel— kiösmeret maró perczeit többé nem tűrhetvén, ö fölségét, a jó akaratú királyt rábeszélte , hogy egy pár magyar szóval nyissa meg az országgyűlést. Az emberben lakó isteni szikrának, az észnek is korlát, még pedig lealázó s letipró korlát volt több századon keresztül vetve. Milly égrekiáltó vétek pedig a teremtő erőt békóba vetni 1? Milly kényuri zsarnokság a teremtő erőnek korlátokon túl csapongását olly embertelenül büntetni, miként édes hazánknak volt hybrida kormánya tevé azt; sötét börtönökbe kínozva fosztani meg embert józan eszétől, mit isteni erő sem adhat többé vissza?! És igy folytak nálunk eddigelé a dolgok, mig nem az Ítélet nagy napja elkövetkezett a jogbitorlók számára. — Ha szólott a nyelv nemzeti kebel sugallatára erélyesen , őszintén és bátran, miként szélhüdött állapotban levőnek lebilincselve lön az. Ha eliue szüleményeit papirosra tevé a gondolkodó fö, természeti jog útján közlendő s megosztandó azt embertársaival, a hóhér censura pallosával könyörtelenül megölte a létrejövendő szülöttet, vagy legalább tagjait idomtalanul megcsonkitá. Pedig a nemzeti nyelv és szabad sajtó legfőbb tényezői a szellemi művelődésnek , és az önálló tudományosság fejlődésének. — Csudálkozhatik-e hát valaki, hogy honunkban a komolyabb tudományok fejlődése eddig legkisebb önálló irányra sem vergődhetett?! Csudálkozhatik-e azon valaki, hogy a külföld tudománybányáiban búvárkodván sokan, kiket a sors bőven megáldott, a kikutatott és elsajátított kincseket anyaföldünkbe el nem vethetve, honi terménnyé nem fejleszthették ki?! Oh, szerintem azt 17*
