Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)
2. szám
— 21 — Ez egy röglönös érzet volt^Állottam a nagy udvar köz epéti. Jobbra balra, elöl s hátu l: Rok it anszkv . Schuh, Skoda, ííefíra, Uumreicher stb.; ott állottam, ezen szoros együttlét psyehologiájának kitéve , s igy lepett meg azon aggodalom, mclly csak érzet volt. Körültekintettem a nagy udvarban, s minden gondolatimat ezen rögtönüs érzetre ráfeszitetíem; s megállottam több helyen, komolyan gondolkodni akaró; akkor fölmerült emlékemben a szerencsétlen Rókus-kórház ügye s azon grotesque abnormitás, hogy magyar orvosok találkoztak — sót egy jó barátom is — kik akkoron részint ezen pesti polgárbirtokot az egyetem országszerűleg üdvös tendentiái ellen védelmezék, részint ellenem nyilvános lapokban megmutaták, milly szükségtelen a gyógyászat fejlődésére, hogy a kórodák közkórházi osztályokkal legyenek összekapcsolva! Akkor sem feleltem erre, most sem felelek. A nagyon egyszerű tapasztalati tárgyak s ügyek olly érzéssé válnak , rnelly okoskodásra nem szorul. Mit is okoskodjunk sokat? Aboz, váljon fognak-e s hány növendékek jőnek néhány év múlva a pesti koródákba , csak néhány évi várakozás szükséges; mert ez idő alatt hihetőleg az új intézkedések — ha történnek — megtörténtének , s foganatukat a tapasztalat fogja kimutatni. Ha pedig ezen intézkedések eléggé nagyszerűek nem leendenek , csak azon szomorú prognosis mellett maradok. Es talán vakmerőség tőlem, ha én — csekély egyéniség — lelkem elbatárzott sugallatát merem papírra kiönteni olly tárgy körül, rnelly egy érdem-s értclcmtellyes corporatiót közelről illet, melly tárgy körül hazánk főorvosa, mint kiki tudja, folyton annyi gondot, jó szándékot, s mint nem kételkedem , ismert gyakorlati tapintatának leghatályosb emeltyűit alkalmazza? — De hisz egyéni vélemény csak vélemény; a korszellem ennek szabad kifejtését épen azért tűri s ápolja , mivel mai napon ez magában még mitsem határoz. Bár csalatkoznám! Okoskodásom nagyon egyszerű. En a magyar erőket s tehetségeket tellyesen tudom méltánylani, s a bécsi orvosok elfogult bámulója nem vagyok. Ha azt veszem tekintetbe, mennyire régiebb az osztrák civilisatiója a magyarnál, mennyire régiebbek s nagyszerűbbek a bécsi orvosi intézetek; mennyire — s majdnem kiválólag az egész monarchiában — hatott ott az impulsusok, jutalmak és kegyelmek ruganyos gépe-
