Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)
1. szám
15 — A rövid előszóban a munka ezélja van előterjesztve, tisztán, világosan. Ezután a nevezetes felfödözés történetét adja elő sz. az araerikai tudósítás szerint. Által megyen továbbá a kísérletekre, azokat, mint igen illendő vala, Magyarhonon kezdvén meg, majd Austriára, Német-, Francz-, Angol- és Skothonra tér. Következik egy érdekes czikk „A kénégénygöz hatásának felfödözésérül s a kénégény vegytani tárgyalásárul u, azután abeszivási készületek és beszivási szabályok terjesztetnek elő. Legérdekesebb s a szerzőnek legnagyobb dicséretére váló azonban először az, hogy némelly jeles tiszttársaival ö is tett kísérleteket állatokon; és másodszor, hogy a csudálatos szer hatásábul alkalmat vesz magának némi physiologiai nézetekbe avatkozni; e két tekintetben egy derék külföldi biráló is kész vala azt irni a ,,Berliner medicinische Central Zeitung"-ban, hogy a szerzőnek eredeti érdeme (originelles Verdienst) van. A kísérletek nyomos észrevételekkel vannak kisérve, a következtetés azokbul természetes, önkényt folyó ; kerülve minden sikereden speculatióba boosátkozás , semmi légben röpködés. Ez sokkal nehezebb dolog mint némellyek gondolhatnák j okoskodni , de nem kicsapongva; szabadon mozogni, de biztos alapon; ez fő nehézség a természettudományok haladásában. Ugyanezen józan , de tudományos okoskodás jellemzi a physiologiai vizsgálatot. A tapasztalatok a jelenelek összevetése szolgálnak alapulj vakmerő hypothesiseket koholni nem kiván. Szép bizonyságul szolgálnak e tekintetben a következő szavak: 1. 46. „Honnan van már az , hogy az egyéniségek különbsége szerint majd egyik , majd másik érzék enyészik el előbb vagy marad meg mind végig? Ezen, az életmüvészet (itoktellyes törvényein alapuló tünemény kimagyarázására , legfölebb is csak vakmerő véleményekkel lehetne a tudomány jelen állása szerint előállani , a mi czélra nem fogna vinni." Az egész élettani vizsgálata szerzőnek igen szép s valóban philosophia elmével van irva. Millyen érdekes az összehasonlítás az álomjáró és égény által elbódított között a 47-ik lapon: „Az álomjáró mintegy leszáll az emberi fokról alsóbb állati fokozatra; a gőztszivó megmaradhat embernek aszó legfelsőbb értelmében, az az bírhat öntudattal és mégis ép ember
